Nem egyformán szenvedik meg az afgán nők a tálib uralmat
Folyamatosan érkeznek az elborzasztó hírek az újra tálib uralom alá kerülő Afganisztánból. Lassan már remény sincs arra, hogy a nők számára biztosított jogokat, amelyekkel az afgán lányok és asszonyok az elmúlt húsz évben valamelyest élni tudtak, a hatalomra került tálibok meghagyják. Sárközy Miklós Közel-Kelet szakértő, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ország fejletlen, déli tartományaiban élők számára kevésbé idegen ez a fajta jogkorlátozás, ez elsősorban azok számára valódi tragédia, akik a modernebb északi országrészben élték meg az elmúlt húsz évet.
Ez az észak-dél ellentét, megszórva néhány kezdetleges városi centrummal aztán alapvetően meghatározta a nők életét is a térségben – teszi hozzá.
A ’79-es szovjet megszállás sem változtatott alapvetően a képleten. Az északi részeken és természetesen Kabulban, ahol erre a lakosságban volt fogadókészség, lezajlott egy alapvetően szovjet típusú, modernizáció. Iskolák, kórházak épültek, a nők tanulhattak, dolgozhattak, nem volt kötelező a hidzsáb; a viszonylagos szabad élet feltételei biztosítva voltak.
Dél-Afganisztánra azonban a szovjet megszálló erők soha nem tudták igazán kiterjeszteni hatalmukat, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy az a középkorias élet, amit addig ott a nők éltek, nem változott.
A térségben viszont a szovjet erők folyamatos szőnyegbombázásokat hajtottak végre, ami pedig még mélyebbre lökte a déli országrészeket, szegénységet hozva újra a vidékre.
Ellentmondásos rendet teremtettek
Tulajdonképpen a ’89-e szovjet kivonulást követő több éves polgárháború alapozta meg a tálibok ’96-os hatalomra jutását, hiszen addigra már a 15 évnyi háborús viszonyokba az emberek valóban belefáradtak. Egyfajta össznépi igény volt arra, hogy legyen béke, de legfőképpen legyen rend.
Ezt a rendet biztosította, még ha ellentmondásos körülmények között is a talibán – fogalmaz Sárközy.
A Kandahár központú déli térségből érkező talibán hozta magával a vidékre jellemző értékeket. A legszegényebb középkori körülmények és nomád, félnomád viszonyok között, gyakran a határos pakisztáni menekülttáborokban élő, és onnan hazajövő népesség nem különösebben ódzkodott a tálibok kemény kezű kormányzásától, addigi életük is hasonló körülmények között zajlott.
A tálibok azoknak a térségeknek és az ott élőknek okoztak tragédiát, akik már valamelyest hozzászoktak a szabadabb, nyugatias élethez (és ez etnikailag is meghatározható volt), üzbégek, tadzsikok, hazarák, kabuliak.
Az 1996 és 2001 közötti tálib uralom alapvetően a harcos férfiak ethoszának érvényesülését jelentette. Atálibok által erőszakkal burkába (egész testet lefedő, arcot is elfedő viseletbe) kényszerített afgán nők számára pedig a hagyományos, muszlim értékek követését írta elő – mondja.
Hozzászólás zárolva.