Ónodi Eszter: Az előadóművészet megújuló energia, visszatáplál
Ónodi Eszter: Az előadóművészet megújuló energia – interjú
Ónodi Eszter a Katona József Színház oszlopos tagja, a legnagyobb magyar filmek nélkülözhetetlen szereplője, a Jászai Mari-díjas színésznő azt vallja, az előadóművészet olyan, mint az elektromos autó: „folyamatosan és sok energiát kell belefektetni, de végül – a játék és közönség révén is – minden molekuládba visszatáplálódik.”
A lemez kapcsán megjelent Én úgy alszom című klip is fémjelzi ezt a különleges, fátyol mögül felsejlő világot. Három arcod is felvillan a képsorokon, melyik áll a legközelebb hozzád?
Úgy hiszem, a vendégként betérő néző karaktere a leginkább önazonos, illetve a díva jobbik énjét is szívesen tudnám a magaménak. A gonosszabbik oldalával szerepen kívül nem szívesen azonosulnék.
A zenekartól függetlenül is mozgalmasan robbant be az ősz az életebe: a Katonában számtalan felújítópróba, új premierek színesítik a mindennapjaidat. A közelmúltban mutattátok be a Mesteremberek című dán darabot, amely egy lakásfelújítás viszontagságait tárja elénk. „Titokzatos dolgok történnek: építőanyagok, falak, lépcsők tűnnek el, és ez még csak a kezdet…” – olvasható az ismertetőben. Igazán szórakoztatónak tűnik, de vajon, hogyan fogadta, fogadja a közönség?
Az eddigi tapasztalatok alapján nagyon szeretik. Ez a darab nem akarja megváltani a világot, mégis azt adja, amire talán most a legnagyobb szükség van, egy jólesően nevetős, önfeledt estet a bizonytalan, szorongató pandémiás időkben. Ráadásul olyan témát boncolgat, amelyhez a legtöbb ember tud kapcsolódni, hiszen bizonyára mindenkinek volt már élete során felújítós-szakemberes élménye.
Ez veled kapcsolatban is igaz?
Hogyne, jelenleg is egy szinte már Guinness-rekordok sorába illő, négy éve húzódó lakásfelújítási mizériában vagyunk. Lassan mindez már az abszurditásba hajlik. Jó munkához idő kell, ezzel próbálom nyugtatni magunkat.
Visszatérve a Katonához: nagy sikert aratott a nyáron bemutatott Lear király, amellyel a pandémia hosszú hónapjai után nyitottátok meg újra a színház kapuit. Jegyet akkor szinte lehetetlenség volt kapni, azóta is tart a nézők lelkesedése?
Óriási élmény volt újra színpadon, nézők előtt, nézőknek játszani és úgy éreztük, ők is eufóriában voltak. Ahogy én látom, ez azóta is tart, ugyanakkor a kitüntető érdeklődés nem csak a Lear királyra, hanem valamennyi előadásunkra igaz. A Katona szerencsére általában mindig telt házzal játszik, ezért óriási köszönet a közönségünknek.
A Lear királyban Gonerilt, az uralkodó elsőszülöttjét játszod, a középső lányt Pelsőczy Réka alakítja. Mind a kettő negatív, gonosz karakter. Hogyan tudtátok szétválasztani, árnyalni az alapvetően egy tőről fakadó tónusokat?
Hozzászólás zárolva.