Extinction
Újra kell tanítani a madarakat énekelni? – Ausztráliában már biztosan!
Érdekes felfedezést tettek ausztrál ornitológusok: az ötödik kontinens egyik ritka madárfajának, az úgynevezett kockás mézevők hím egyedeinek annyira lecsökkent a számuk, hogy a fiatal madaraknak már nincs kitől megtanulniuk a hagyományos párzási énekeket, ez pedig a kihalás szélére sodorhatja a fajt. A madármentők most azzal kísérleteznek, hogy idősebb hím madarak énekéről készült felvételeket játszanak le neki, hátha abból majd „tanulni” fognak.
Elfelejtik éneküket a súlyosan veszélyeztetett kockás mézevők, így kevésbé sikeresek a pártalálásban és párzásban. A hím énekesmadarak általában idősebb fajtársaiktól tanulják meg éneküket. Ha viszont kevés az utánozható példa, a nem megfelelő hangok miatt sikertelenebb lesz a pártalálás.
A fekete-sárga színekben pompázó kockás mézevő (Anthochaera phyriga) Ausztrália nagy populációkban élő madara volt, élőhelyeinek eltűnése miatt azonban az 1950-es évek óta a vadon élő egyedek száma 300-400-ra csökkent.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, Ross Crates öt éve vizsgálja a súlyosan veszélyeztetett madárfaj éneklési képességét és szaporodási sikerességét.
Míg korábban a hím madarak nagy rajokba tömörültek, mára már többnyire szétszóródva élnek, több állat egyedül repül. Ezért egyre kevesebb idősebb madár van jelen a fiatal fiókák nagyon fontos első évében.
„Az ének megtanulása nagyon sok madárnál az emberi nyelv megtanulásához hasonló folyamat, a többiek meghallgatása révén történik. Ha nem hallasz más egyedeket, nem tudod, mit kellene megtanulnod” – mondja Crates.
A tudósok megfigyelték, hogy a hím kockás mézevők jelentős része más fajok egyedeitől is tanul. A megfigyelt hímek 12 százaléka kevert bele énekébe például az orrszarvúmézevőtől (Philemon corniculatus) vagy az álarcos kakukkgébicstől (Coracina novaehollandiae) eltanult hangokat.
Bizonyos fajok, például a rigó esetében a hangok átvétele színesebbé teszi a tojókat csábító szerelmes dalt, a kockás mézevő esetében azonban a tojókat nem hozza lázba a furcsa keverék.
„Úgy véljük, a tojók kerülik a szokatlan dalt éneklő hímekkel a párzást és fészekrakást” – mondja Crates. Ez pedig aggasztó egy olyan faj esetében, mely a kihalás szélén van.
A vizsgálat arra utal, hogy a kicsire zsugorodott populáció dalának elvesztése csak felgyorsítja az egyedszám csökkenését – teszi hozzá Peter Marra, a Georgetowni Egyetem biológusa.
Annak okát, hogy miért nem kedvelik a keverék dalt a tojók, egyelőre nem tudni. Valószínűleg a tojók fel sem ismerik, hogy a hagyományostól eltérő dalt éneklő egyedek potenciális partnerek, ezért nem közelítik meg őket.
Hozzászólás zárolva.