Gasztronómiai szakemberek, akik a koronavírus miatt elvesztették a szaglásukat
Nagy bajban vannak a baristák és a somellier-k
Megbecsülni is nehéz, hány olyan munkavállaló van ma Magyarországon, akiknek az állása attól függ, a szagokat és az illatokat mennyire érzékelik jól. A koronavírus egyik legkorábbi jele, és hosszantartó következménye a szaglás és ízlelés képességének teljes, vagy részleges elvesztése. Utánajártunk, hogy a baristák, a sommelier-k és a cukrászok, azaz a három legérintettebb szakma képviselői miként élik meg mindezt.
Zsiga Petra két éven keresztül tanulta a mesterséget egy neves londoni cukrász iskolában, utána pedig öt éven keresztül dolgozott megszerzett szakmájában az angol fővárosban.
Az ottani képzés elsősorban a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, három héten keresztül különféle szállodákban, cukrászdákban sajátítják el a szakma alapfogásait, amit utána egyhetes tantermi oktatás erősít meg.
A cukrászmesterség lényege, hogy az elkészült édességet íz, illat és látvány alapján kell elbírálni, vagyis, ha valamilyen ok miatt (esetünkben a koronavírus járvány miatt) kárt szenved a cukrász ízlelése, szaglása, akkor a látvány még mindig elégséges lehet, hogy megítéltjük, sikeres volt-e a munkánk, vagy sem.
A cukrászok szigorúan az adott recept szerint készítik el az édességet – mondja Petra, vagyis ez nem olyan, mint az otthoni főzés, a technológiai szabályokat szigorúan be kell tartani.
Ha valaki ezektől nem tér el, menet közbeni kóstolás nélkül, pusztán a látványból is meg lehet állapítani, hogy valami sikerült-e – teszi hozzá.
Vagyis, ha egy cukrász a járvány következtében el is veszíti a szaglását, szemre még midig meg tudja állapítani, hogy jót csinált-e, bár ehhez Petra azért hozzáteszi, hogy a munka során mindig eljön a kóstolás pillanata, hiszen egy édességnek nem csak fogyaszthatónak, de élvezhetőnek is kell lennie – teszi hozzá.
Király Zsuzsanna, a Magyar Sommelier Szövetség főtitkára maga is átesett a koronavírus okozta megbetegedésen, így saját tapasztalatból állítja, hogy nagy bajban lesznek azok a kollégái, akik hosszabb távon is elvesztik szag-, és ízérzékelésüket a járvány következtében.
Mint mondja, bár a borkóstolás első lépése az, amikor szemrevételezzük az italt, hiszen már a színből pár dolog (így például a kor is) elég nagy biztonsággal megállapítható, de ezzel egyáltalán nem vagyunk „beljebb”, mivel igazából (valójában 100 százalékban) az ízlelés és a szaglás dönti el egy adott italról, hogy az milyen minőséget képvisel, vagyis mennyire szép az adott bor.
A cikk eredetileg laptársunk, a privatbankar.hu oldalán jelent meg.
Hozzászólás zárolva.