Édes Nosztalgia Újszászon

Egy kedves utcatábla mutatta az utat Újszászon, amikor szakadó esőben rohantam az anyukámhoz a következő faluba. Mindenképp süteményt is szerettem volna vinni.

Az ítéletidő közepette is hívogató volt a csupa virág kis parasztház. A szívet melengető falusi hangulat benn is folytatódott. Balra, a kicsi kávézóban a búbos kemence és kékfestős asztalterítők, párnák, jobbra, az egykori tiszta szobában a bámulatos XXI. századi cuki és süti kínálat fogadott!

Elképesztő volt a látvány! Hirtelen nem is tudtam, hogy mit válasszak! Rögtön kipróbáltam a mini sajtos rolót, és elámultam! Lenyűgözött! A férjem a hideg ellenére is egy gombóc fagyit választott, és nagyon jól döntött. Véletlenül épp ott volt a tulajdonos, Buzás Attila, és felesége, Erika is. Szerényen szabadkoztak, hogy „csak” ekkora a kínálat, de az akkori ballagásra rengeteg sütit elvittek az ünneplő családok. Már akkor elárulták, hogy minden receptjüket maguk kísérletezték ki.

Kóstolhatunk hagyományos sütiket, de különlegességeket is! Van házi rétesük, házi krémesük, a Jászságban imádott(!) habos islerük, de egy picit minden más, mint a megszokott, és tegyük hozzá, kivétel nélkül minden rendkívül ízletes, és szemet gyönyörködtető!

Azóta is hazafele odajárunk nosztalgiázni! Valahányszor váratlanul betoppanunk, mindig ugyanazt a minőséget, ugyanazt a fantasztikus látványt kaptam, de mindig más választék fogadott!

Legutóbb pont 10 órára, nyitásra érkeztem, készítettem egy-két fotót a parasztházról is, de mire beértem, annyi vendég volt, hogy alig tudtam néhány mondatot váltani Erikával.

– Most, az eperszezonban az eperkrémes tortánk nagyon népszerű, de kedvelik a túrógombóc tortát,… –

És itt már át is veszik a szót az újszásziak! Egymás után sorolják a mascarponés málnatortát, a csupacsoki tortát, a joghurtos vörös áfonya és joghurtos homoktövis fagyit. A vörös áfonyát értem, de honnan a homoktövis, kérdezem Erikát.

– Ó, Újszász a homoktövis hazája! Óriási ültetvény él a település mellett! –

Mint kiderült, kihasználják a helyi adottságokat is, sőt, a sütikbe kerülő lekvárokat is mind maguk készítik. Nem véletlen, hogy olyan sok a vendég. Szombaton délelőtt például húszasával vitték a házi krémest, a mini réteseket, de nagyobb családi, vállalati rendezvényekre is van bőven megrendelésük.

Mindig csak annyit vállalnak, amennyit biztosan és magas színvonalon teljesíteni is tudnak. Szóval, nemcsak én szerettem bele ebbe a helybe. Adódik tehát a kérdés, mi a titok? Mitől jó egy sütemény? Erika szerint a recept egyszerű!

– Állandóan oda kell figyelni a vendégek igényeire, véleményére! A minőségnek mindig ugyanolyannak kell lennie, hogy bármikor érkezik a vásárló, ugyanazt a színvonalat kapja! Csak természetes anyagokkal dolgozunk: pl. liszttel, sertészsírral, ecettel! Soha nem használunk adalékanyagokat, vagy úgynevezett térfogatnövelő készítményeket. A férjem a nagy kísérletező. Bárhol járunk, és talál egy új ízvilágot, addig dolgozik rajta, amíg össze nem rakja a saját sütijét… Mi, cukrászok azért dolgozunk, hogy hétvégeken, ünnepeken megédesítsük, szebbé tegyük az emberek életét, és ez bizony sok munkával jár. Ez nekünk elhivatottság! –

…És, ha ennél is többet szeretnél tudni a különlegességekről, keresd a cukrászdát a facebookon is!…

NÉVJEGY

A Buzás házaspár hölgy tagja a híres mesefilmhős, Bagaméri földjéről, Kisújszállásról származik, a férj szolnoki. Mindketten cukrászok, egy munkahelyük volt, ott találtak egymásra. Először a szomszédos Zagyvarékason vettek házat, a családi vállalkozás 9 éve ott indult, és ma is ott működik a cukrászműhely. Rajtuk kívül még egy szakember dolgozik velük. Véletlenül találtak rá az újszászi parasztházra, azonnal beleszerettek, rendbe hozták, nemcsak a házat, a portát is, és két éve már ott árulják a varázslatos sütiket! Erika, aki a vendégeket is kiszolgálja, azt mondja, egy jó cukrászdának nem feltétlenül egy főtéren kell állnia. Sütizni egy meghitt pillanat, amihez kell egy nyugodt hely, ahol átadhatjuk magunkat az ízeknek, az élvezeteknek. Mindenkinek jár pár perc boldogság! Ők azért dolgoznak, hogy meg is kapjuk!