Bor van, de hol itt az apátság?
Veszprémben vagy fúj a szél vagy harangoznak – mondják a helyiek. Nos, a közelben, a szellősben teremnek azok a fürtök, amelyek oly híressé tették a Somló lankáit, szőlőjét és borait. Ki ne ismerné például a juhfarkat, ami tényleg a juh farkáról kapta a névét, és a belőle készült bor egyetlen kortya elvarázsolta Alder Yarrowt, a világ egyik legbefolyásosabb borszakíróját is! Ez a Somlói Apátsági Pincészet!
Az apátság nagyon is megvan, mégpedig Pannonhalmán.Korábban ugyanis a Pannonhalmi Apátságé volt a Somló déli lejtője. A mostani tulajdonosok 2001-ben vették meg az eredeti ültetvényt, majd egymás után újabb és újabb, zsebkendőnyi területeket vásároltak, így ma egy 3 hektáros birtokon gazdálkodnak. Céljuk, hogy a szerzetesek munkáját folytatssák, hogy megőrizzék az ottani szőlőskert tisztaságát, borászati hagyományait.
Balogh Zoltán, aki büszkén gazdának vallja magát, úgy is gondolja, az ő feladata, hogy jól sáfárkodjon a természet adta kincsekkel. Barátaik a vissza-visszajáró nyuszik, újabban az őzek, és az egész rovarvilág. Igyekeznek a legtöbb munkát kézzel végezni. Négy alkalmazottja is minden tőkét „személyesen” ismer. A növényvédelem náluk az időzítésen, és a szőlő természetes ellenállóképességén múlik elsősorban. Sosem használtak gyomirtót, de barátjuk a kamilla, a szappan vagy a zsurló.
Balogh Zoltán hiszi, hogy a csodálatos, vulkanikus eredetű talaj a napnak, a szélnek és az esőnek köszönhetően olyan organikus terepet ajándékoz művelőjének, amivel élni kell! Furmint, Olaszrizling, Juhfark és Hárslevelű: ezek a vidék legismertebb fajtái. Mindegyikből körülbelül négyezer tövet gondoznak.
Egy szőlőtőkéről kb. 15 év alatt derül ki, hogy milyen bort is lehet belőle készíteni az adott helyen. Balogh gazda a 2015-ös furmintról például azt mondta, hogy jól érződik benne a 260 méter magasan elterülő, vasoxidos bazalttufa minden íze. Az már biztos, csak a legjobb területükön lesz belőle igazán jó bor.
A szakember szerint a 2015-ös Juhfark egy „trehány” fajta. Mellékesen hozzáfűzte, hogy szerinte a hárslevelű a balett-, míg a juhfark pedig a lebarnult népitáncos… – a kínálatban. A féfiak isszák, a hölgyek pedig meg merik mondani, ha valami nem ízlik. Az a hit pedig, hogy a juhfark a nászéjszaka bora, egész egyszerűen nem igaz. Egy hajdani, – monjuk így – nem túl szerencsés marketingfogás maradványaként maradt meg így emlékezetünkben.
Az Olaszrizling Stájerországból került magyar földre. Idehaza az I. világháború után terjedt el egészen fel, a Mátráig. A szakember szerint 3-4 év után kezd komoly borrá válni, és ma ő a Balaon zászlóshajója.
A 2015-ös Tramini nemes egyszerűséggel a főnök kedvence. Balogh gazda imádja az elzászi traminit, célja, hogy a somlói tesó annál jobb legyen. Kicsit bohémabb, bujább, mint a többi helyi bor.
2015-ös Hárslevelűről elmondta, érdekes képpen ez az ősi magyar faj sehol sem zászlóshajó, pedig megérdemelné. Most kezd igazán divatba jönni, 2012-es változata már szárazabb, nem annyira édes, de abban az esztőben nem is esett annyi eső. Most viszont egészen remek a bor!
A Wineglass Sajtóklub kóstolóján megízlelhettük azt a 2016-os Rajnai Rizlinget, amiből mindössze 60 palack készült, nincs és nem is volt kereskedelmi forgalomban. Ez lett a család kedvence, de annyira, hogy ültettek még 200 tőkét! Szakértők szerint hasonlót csak a franciaországi Mosel környékán kóstolhatnak a borkedvelők.
Főboruk, a 2013-as Juhfark aszútechnikával készült, két, 120 literes cserépedényben. Musttal öntötték fel, és fa nem ért hozzá! Ahogy a gazda fogalmazott: ez a juhfarkaszú egy nagyon barátságos – teszem hozzá – igazi ínyencség!
A Somló legnagyobb előnye – állíja a gazda -, hogy messze van a Balatontól. Az a kb. 50 km megvédi a trületet a – rossz kifejezéssel – csak egyszerűen iszogatni akaró turistáktól. Somló mintegy 3600 pincéjéhez a hozzáértő, igazán borkedvelő, a bort élményként kedvelő ínyencek látogatnak el.
Egy 1834-ben írt szakanyag arra figyelmeztette a korabeli borászokat, hogy a pincéket jó messze kell építeni a rendkívül forgalmas közutaktól – tehát a heti négy-öt ökrös szekér okozta rezgésektől (!)-, hogy a boruk hosszú életű legyen! Jól hangzik ez a XXI. század elején! Ha ez igaz, a somlói pincészetek ebből a szempontból biztosan jobb helyzetben vannak, mint számos más hazai borvidékünkön!
A bor próbája is a kóstolás! Barátaim, nem fogtok csalódni!
Hozzászólás zárolva.