Hiányzik a saját gasztronómiai arculatunk
A jó éttermek mind egyformák a világon, járhatnak nagyon különböző utakon, képviselhetnek különböző stílust, de a legfontosabb, hogy minden jó konyha valójában ugyanúgy mindenhol az ízek egyensúlyáról szól. Ez nem lehet trend kérdése – kezdte értékelését Enrico Cerea, 2018-es Volkswagen-Dining Guide vezető tesztelője a díjkiosztó gálán.
Enrico Cerea külön hangsúlyozta, hogy csak azokról az éttermekről beszél, amelyeket látott.
– Még sok helyen érezhető apró bizonytalanság. A konyhák Magyarországon még jellemzően útkeresők, nem kiforrott „személyiségek”. Érezhetőek, hogy divatosnak gondolnak más országokra jellemző irányzatokat, de a saját gasztronómiai arculat bemutatása tehetné egyedivé a régiót, nem pedig a mástól kiollózott technikák és trendek. Az mindenképpen elmondható, hogy azoknak az éttermeknek a minősége és felkészültsége, amelyekben jártam, kimondottan jó. Bárhol megállnák a helyüket Európában. Van még hova fejlődniük, de nagyon jó úton haladnak. –
A Dining Guide azért tesztel minden évben, és azért állítja össze listáit, valamint a Volkswagen-Dining Guide Étteremkalauzt, hogy segítse a fogyasztókat, a vendégeket a döntésben. Hova érdemes menni? Hol érdemes jót enni? A 2018-as díjazottak, séfek, éttermek, de akár street food helyek és cukrászdák listáját látva, lehet az az érzésünk, hogy a hazai gasztronómia nem tud új arcokat felmutatni, és évről évről ugyanazok a nevek, éttermek cserélődnek a listák élbolyában. Erről Herczeg Zoltán gasztronómiai szakértő, a Dining Guide éttermi tesztjeinek vezetője beszélt.
– A fejlődés ütemének gyorsaságát a minőségre fogékony fogyasztói tömeg tudja befolyásolni. Effajta tömegnek ma még hiányában vagyunk. Az a megállapítás valós, hogy a már jelenlévő arcok nem tűnnek el. A minőséget képviselő emberek elérnek egy olyan életkorba és helyzetbe, amikor objektíven értékelhető eredményeket tudnak létrehozni, őket természetesen nem lehet néhány év után elfelejteni. Egy Massimo Bottura vagy Dominique Crenn a saját országában nem tűnik el azért, mert tavaly ő volt a legjobb. Ha valaki a teljesítményével eléri a professzionalitás szintjét, természetes, hogy éveken keresztül szemünk előtt marad. Mennyire unalmas a kenyér, mert minden nap esszük, és unalmas a kávé, mert minden nap isszuk? Ha így nézzük, maga a gasztronómia is egy unalmas műfaj, hiszen legalább ezerszer étkezünk egy évben, nem lehet minden nap új történetet építeni, valami teljesen újat felfedezni. Ez egy teljesen normális dolog. Szerintem maga a megközelítés rossz, ha valaki ezt unalmasnak gondolja. Az unalmas ugyanis nem egyenlő a mindennapossal. Sokkal türelmesebbnek és elfogadóbbnak kellene lennünk. –
Az étteremkalauzt rövidesen kereshetitek a hírlapárusoknál!
Hozzászólás zárolva.