Egy gyönyörű város Európa szívében – Prága
A Cseh Köztársaság fővárosa – melyet száztornyú városnak, vagy aranyvárosnak is neveznek – igen kedvelt és népszerű utazási cél. Prága utcáin sétálva az ember úgy érzi, mintha időutazásban venne részt.
A Cseh Köztársaság fővárosa – melyet száztornyú városnak, vagy aranyvárosnak is neveznek – igen kedvelt és népszerű utazási cél. A Moldva két partján épült város szép földrajzi fekvése, színes, sokrétű történelmi helyszínei, valamint építészeti remekművei, melyek a romántól a barokk és rokokó stílusig teljes történelmi korszakokat ölelnek fel, mind-mind igen vonzóak az évente több millió idelátogató turista szemében.
A város már a középkorban is fontos kereskedelmi csomópontnak számított. Fénykorát IV. Károly cseh király és egyben német-római császár uralkodásának idején élte. A városban sétálva ma is számos bizonyítékát találhatjuk a kedvelt és népszerű uralkodó iránti tiszteletnek.
Prága utcáin sétálva az ember úgy érzi, mintha időutazásban venne részt. A lenyűgöző, monumentális katedrálisok, templomok méltóságteljesen, évszázadok óta őrzik és vigyázzák az itt élőket, tanúi a fontosabb történelmi eseményeknek, falai őrzik a több millió emberi ajkakról elhangzott imákat, a papi palástok suhogását, a gyertyalángok misztikus lobogását. A szépen felújított homlokzatú középkori paloták, polgári házak és több eredeti formájában meghagyott utca a Habsburg-korszak idejét fémjelzik, az általuk közrefogott hangulatos tereken sétálva szinte halljuk a lópatkók dobogását, a piaci élet nyüzsgését.
A város központi része a középkorban, és ma a turisták számára, a 9.-ik században épült királyi vár. A Szent Vitus katedrális monumentális gótikus tornyai már messziről csalogatják az idelátogatókat. A hatalmas területen több palota, templom és kolostor található, kertekkel és szobrokkal színesítve. Mind a főkapunál, mind az egykor börtönként használt Fekete torony kapujánál még ma is óránkénti őrségváltás rituáléját csodálhatjuk meg. A főkapun belépve a várudvarra, majd a Habsburg Mátyásról elnevezett kapun áthaladva a tágas Második udvarra érünk. Innen balra, egy átjárón jutunk a Szent Vitus katedrálishoz, melyet 1344-ben kezdtek építeni, de csak 1929-ben készült el. A látvány lenyűgöző, a tornyok akárha az eget tartanák. Érdemes megfigyelni a jellegzetes gótikus stílusjegyeket: a rozettás ablakokat, a hatalmas rózsaablakot, aranyozott kapukat, a karcsú támpilléreket, és a vicces vízköpő szobrokat, melyek az esővíz levezetésére szolgáltak. A székesegyházba belépő is váltható, évente egymillió turista keresi fel. Belülről még káprázatosabb: a színes üvegek, a csavart oszlopcsarnok, a pazarul díszített fő-és mellékhajók, festmények és szobrok látványától még a lélegzetvétel is megakad egy-egy pillanatra.
Hozzászólás zárolva.