Életvidám százéves
Az öreg ház térszerkezete nem változott az átépítés során, a múlt század eleji divatnak megfelelő, így a konyhát és az étkezőt ajtó választja el egymástól. A berendezést a ház hangulatához illően régies, de ettől még minden praktikus, kényelmes, jól használható, a korszerű konyhagépek látványa pedig kellő egyensúlyt teremt új és régi között.
Amint vendéglátóink először beléptek a százéves, védett ház kapuján, rögtön tudták, itt akarnak lakni. Az is biztos volt azonban, hogy teljes felújításra és némi átalakításra is szükség van, mielőtt egy család beköltözhetne az épületbe. A tervezés legfontosabb szempontja az volt, hogy noha minden kényelemmel felszerelik, az épület eredeti stílusa ne sérüljön. Falmozgatásra nem volt lehetőség, mivel a régi szerkezetű épület hetven centi vastag falainak gyakorlatilag mindegyike tartószerepet is ellát. A térszerkezet tehát az eredeti, a múlt századi divatnak megfelelő, mindemellett praktikusan használható. A szerencsésen megmaradt eredeti ajtóknak fontos szerepük van a ház hangulatában, ezért ezek megtartása sem volt kérdés.
[galeria azonosito=”old_153″ nyitokep=”” kepalairas=””]A hagyományos elosztás szerint
ajtóval elzárt a konyha, belőle nyílik a méretes, formális alkalmakkor használt étkező. A konyha beépítésekor a lehető legtöbb tárolóhely kialakítására törekedtek úgy, hogy a helyiség a sok szerkény ellenére se hasson zsúfoltnak. Az eredetileg az étkező és bejárat közötti sarokban lévő két aprócska radiátort a másik oldalra, egy takarópanel mögé áthelyezve, elfért a vágyott kamra is a felszabadult sarokban. A gipszkartonból épült süllyesztett szekrényelem a bútorhoz illő világos ajtókat kapott, így szinte láthatatlanná vált. Egyedi tervek alapján készült a két falon végigfutó bútor, mely fölé gipszkarton párkányzat került. A koronás forma illik a klasszikus stílushoz, de praktikus is, mivel helyet ad a világításnak, és meggátolja, hogy kihasználatlan, porosodó rések maradjanak.
A bútorzat klasszikus stílusú,
de az új igényeknek megfelelően készült, mozgalmasságát a láthatóan változatos elosztású tárolók adják. A magas felsőszekrények zárt sorát Varga Szabolcs üvegművesnek az enteriőr színéhez illeszkedő árnyalatokból készített Tiffany-üveg ajtóbetétjei törik meg. A ritmikusan visszatérő sötét fa elemek kapcsolatot teremtenek az eredeti részletekkel, passzol hozzájuk a családi örökségből származó, mindennapi étkezésekkor használt, kerek étkezőasztal, amihez új, de klasszikus vonalú székeket társítottak. Tudatosan nem rejtették el a modern, króm konyhagépeket sem. Bár léteznek archaikus stílusú tűzhelyek és sütők, nem ilyet választottak, mivel a modern darabok – a gépek mellett például a más stílusú terekben megszokott roló – megfelelő ellensúlyt teremtenek a régiségeknek. Tervezett az egyetlen szabadon hagyott falfelület is: az évekig elcsomagolva őrizgetett ónémet stílusú ingaórának ugyanis mindenképpen kitüntetett helyet szántak.
Hozzászólás zárolva.