„Ha ezt iszod, a legenda szerint garantált a fiúgyermek!”

Legkisebb borvidékünk – területe nem éri el a 700 hektárt – alig egy ugrásnyira van Veszprémtől is, a Balatontól is. A 8-as úton Veszprém felől közelítvén egy kanyar után szinte elénk ugrik a jellegzetes formájú hegy. Meredek lejtőire nehéz felkapaszkodni, autóval éppen csak a hegy derekáig lehet felmenni.

Hát még művelni milyen nehéz! Pedig mind a Somló, mind a hozzá tartozó Ság- és Kis-Somlyó hegy minden oldala, még az északi fekvésűek is szőlővel vannak telepítve.

„Annyira tele van a teremtés olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni.”  – mondta Hamvas Béla a somlói borról.

Márai Sándor  szerint „A somlai borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség és nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából.”

Az sem véletlen, hogy Mikszáth Kálmán a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében éppen a somlói szüretet örökítette meg.

A Somló különleges terroirja a történelem folyamán nemcsak kitűnő borok, hanem színes legendák születésének is forrása volt. A somlói bort – hasonlóságaik alapján – hosszú időn keresztül a tokajival emlegették együtt, a „nászéjszakák boraként” aposztrofált juhfarkat pedig Mária Terézia bécsi udvarától egészen Indiáig fiú utód nemzésére képessé tévő varázsitalként tisztelték.

A terroir, mely nem más, mint a talaj és a klíma borvidékre jellemző egyedisége, valóban különleges Somló-hegyen. A vulkanikus eredetű bazaltláva és tufa, a meredek lejtőkbe mélyen megkapaszkodni kénytelen szőlő savban gazdag, kemény karakterű, testes, telt, diszkrét illatú, igazi „férfias” bort ad termelőjének. Lassan fejlődik, hosszú ideig érlelődik és későn öregszik. Ezért Somlón még ma is a hordós érlelést helyezik előtérbe. Az acéltartályos, reduktív, gyors borkészítés szinte ihatatlan lőrét eredményezne Somlón. Az 1-2 éves hordós érlelés után még hosszabb időn át palackban is hagyják érni, „férfiasodni” a somlói bort.