Így készül a sajtburger és a sült krumpli

A legnagyobb és leghíresebb, Budapesten és az ország több pontján is megtalálható bohócos gyorsétteremlánc például rendkívül szigorú szabályokkal dolgozik. A hamburgerek, sajtburgerek, sültkrumplik stb. alapanyagának mindenhol ugyanolyannak kell lennie, ahogy a sütési időnek is – már amennyire ez lehetséges egy több száz országban működő multicég esetében. 

Ugyan a gyorsfinomságok titkait senkinek nem árulják el, az tudható, hogy minden termelőtől például csak ugyanazt a típusú krumplit, minden szarvasmarha-tenyésztőtől csak ugyanazt a fajta húst veszik meg – derül ki a Hatala Ágnes által fordított, a McDonald’s gyermekei című könyvből.

Egy másik, óriási múlttal rendelkező, ma már Magyarországon is működő csirkés ételeket árusító láncnak is van egy óriási titka. Méghozzá a fűszerezés. Az apró csikeszárnyakat, combokat ugyanis azért szeretik annyira a vásárlók, mert a harmincas évek vége óta ugyanúgy fűszerezik.

Az ízesítésről csak annyit lehet tudni, hogy tizenegy fűszert kevernek össze, mire megkapják a tipikus ízt. Az összetételt csak az ismerheti meg, aki titoktartási fogadalmat tesz. A fűszerezésnél felhasznált anygaot ma is „kettős kulccsal” állítják elő: az egyik üzemben csak azt tudják, mi mindenből kell kikeverni az egyik felét, a másik üzemben pedig a másik felét. Egy harmadik helyen aztán „jól összerázzák”.

Ám lehet, hogy ezeknek az étteremláncoknak a nagy titka csupán a reklámban rejlik. Ezt támasztja alá egy amerikai kutatás, mely a hirdetések gyerekekre gyakorlolt hatását mérte fel. Az óvodásoknak kóstolniuk kellett: ugyanabból a fajta élelmiszerből kétfélét kaptak, egyet sima fehér zacskóban, egyet pedig valamilyen ismert gyorséttermi logóval. A gyerekek több mint hetven százaléka szerint az utóbbi volt a finomabb. Pedig a kutatók mind a két zacskóba ugyanazt a terméket tették, semmi különbség nem volt köztük. Ám erre az óvodások mindössze tíz százaléka jött rá…

Sz. F.