Játszani is engedd…

A gyerek számára a játék önmaga megteremtése. Ez megfelelő érzelmi, biztonságot nyújtó, ösztönző környezetben jön létre, ahol szabadnak érzi magát, és bátorítást kap a gyermekkor feladatainak véghezvitelére.

Száz évvel ezelőtt Dr. Maria Montessori, a gyermekek tevékenységét, tanulását és fejlődését megfigyelve jutott arra a megállapításra, hogy a gyerek számára a játék az önkifejezés eszköze, s nagyban hozzájárul személyisége kifejlődéséhez.

Óvodás korukig még csak-csak hagyják a szülők játszani gyermeküket. Bár már ebben a korban is – amikor ismerkednek környezetükkel, a világgal – is fontos, hogy milyen játékokat adunk gyermekünk kezébe, mennyire korlátozzuk, vagy engedjük, hogy a környezetében lévő tárgyakat bevonja a játékba, s egyáltalán mennyi ideje jut nyugodt és önkifejező játékra, a problémák az iskolakezdéssel kezdődnek.

Sok gyermek számára maga az iskolakezdés is okozhat traumát, különösen ha nem szoktatták hozza fokozatosan, hogy vannak kötelezettségei, feladatai (pl. elrakni a játékokat). Ha ezt még azzal tetézik a szülők, hogy az iskola utáni szabad – játék! – időből idejekorán elvesznek azzal, hogy különböző különórákra járatják, vagy hurcolják gyermeküket, azzal beleavatkoznak a személyiségfejlődési folyamatba, melynek később számtalan káros hatása lehet (szorongások, devianciák, kóros viselkedési formák, stb.)

Dr. Montessori szerint, ha egy kisgyerekkel problémák vannak, annak oka az, hogy nem kapott elég lehetőséget és bátorítást, hogy aktivitását kiélje. A gyerek önbizalma és önkontrollja játék közben alakul ki. Meg kell, hogy valósítsa játéka célját, saját megelégedésére.

Engedjék hát játszani gyermeküket minél többet, s ahelyett, hogy számára unalmas, vagy ingerszegény helyekre cipelnék őket.

Lovas Katalin