Katasztrófahelyzet van kialakulóban!

Akkoriban még nem is sejtettük, hogy az éjszakába nyúló hasfájási és sírási programok, valamint  a napi 20-szori szoptatás project után jön még a java. Igazi katasztrófa helyzet.

Akárhol megjelenik, tornádó söpör végig. Egy másféléves erejével.

Barátnőméknél tett látogatásunk során, a „Jaj, de nyugodt egy kislány!” kijelentést követően rögvest lefejelte a betont, kitekerte a kerti csap nyakát, végül ügyesen átdugta a kezét a kerítés rácsain egyenesen a házörző eb száját megcélozva.

Itthon elég hamar katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítottuk a konyhát, mert a székről egyenesen az asztalra mászik, ahol a stabilizációt követően egymás után csapdossa a  földhöz a eredetileg a kosárban punnyadó citromokat és paradicsomokat .#img2#

Amíg a cikkemet írom, ügyesen egyensúlyozva végigtipeg a nyomtató tetején, ugyanis csak innen éri el a monitort, ami egyébként már tele van az ujjlenyomataival.

Ám Dorka igazi szakterülete a villanyóra pörgetés című játék. Mivel szerény otthonunk kivitelezői -ahogy apukám fogalmazott- úgy gondolták, hogy majd négykézláb fogunk közlekedni, ezért pont egy másfél éves gyerek magasságában helyezték el a villanykapcsolókat.

Ennek folyományaként gyakorlatilag csődközeli állapotba kerültünk, mert a gyerek állandóan rajta felejti a pracliját a kapcsolókon. Hiába magyarázom , hogy minél többet kapcsolja fel-le, anya és apa annál kevesebb Túró Rudit fog venni, nem igazán hatja meg.

Az apja azonban hétvégén tett egy erőtlen kísérletet, hogy ezen változtasson.

– Ha még egyszer felkapcsolod a villanyt, bemész a szobádba!

– Nem- jön a felelet, majd egymás után kétszer is felkapcsolja a villanyt.

Apa azonban kitartó, ebben a játszmában csak ő nyerhet. Ezért betereli a szobába, és közli, hogy kap egy perc gondolkodási időt, majd rácsukja az ajtót.

Dorka azonban nem elmélkedésre használja fel az alkalmat, hanem levág egy irdatlan nagy hisztit, majd néma csöndbe burkolódzik.