Ne adj gyógyszert az indigó gyerekeknek!
Három új, fiatal generáció, akiknek az aurája más, mint a miénk. Az indigó gyerekeknek sok benne a kék, a kristályoké opálos, a szivárványoké pedig színes. Létük azonban azért jelentős, mert mutatnak nekünk valamit, ami belőlünk hiányzik.
Az előző generáció szülöttei az indigó gyerekek, akik hasonlóak a kristályokhoz, mégsem teljesen ugyanolyanok. Érzékenyek, de nem nyugodtak, szívesen harcolnak, ha olyan dolog ellen küzdenek, ami hátráltatja őket.
Viselkedésük valamilyen pszichikai betegségre, hiperaktivitásra, figyelemhiányra, súlyosabb esetben autizmusra utalhat, de akik hisznek bennük, azt állítják, ez veszélyes gondolkodás, mert a gyógyszeres kezeléstől elvesztik különleges képességeiket.
Pedig kár lenne, hiszen róluk azt mondják, tisztánlátók, és megérzik, ha hazudnak
nekik, egyből megértik, ha csak manipulálni akarják őket, ezért olyan nehéz a nevelésük. Ha céljuk elérése azt kívánja, egyszerűen nemet mondanak, a hétköznapi szituációk ferdítései pedig feldühítik őket, emiatt pedig nehezen találják a közös hangot a felnőttekkel, vagy más gyerekekkel. Ők nem hazudnak, mindig úgy tesznek, ahogy éreznek, és ha ezt a körülöttük élők nem tudják szép szóval kezelni, nyugtatókat adnak nekik.
A kristály gyerekek bölcsek, beleérzők, előttük nem lehet titkolózni, ugyanis mindent meglátnak. Az ő generációjuk kevesebb mint tíz éve van ezen a világon, és nagyon jó tulajdonságokkal rendelkeznek, megbocsátók és elégedettek, kiegyensúlyozottak. Ők azt az életet élvezik, amit az indigók teremtettek meg harcaikkal, ők már nagyobb biztonságot, békét élvezhetnek.
Előfordul, hogy hisztiznek, de könnyen megnyugszanak, a kristályokért, kövekért rajonganak, talán azért, mert aurájukban is rengeteg az ilyen szín. Spirituális, telepatikus képességeik vannak, ez lehet a magyarázat arra, hogy ők később, három-négy éves korukban kezdenek beszélni – ami az autizmus egyik jele is. Ez furcsa ugyan, de a családban nem okoz fennakadást, ugyanis valamiféle gondolatátvitellel értetik meg magukat, amit saját jelbeszéddel, különös hangokkal, dallamokkal egészítenek ki.
Ha ilyenkor autistaként kezelik a kristály gyereket, nagyot hibáznak. Előbbi ugyanis a
saját világában él, nem tud kapcsolatot létesíteni a kívülállókkal, míg utóbbiak pontosan ebben jók. Mindenkivel kedvesek, mindenre érzékenyen reagálnak, foglalkoztatja őket a külvilág. Akinek szüksége van rá, azt megölelik, megpuszilják, ilyet egy autista soha nem tenne.
Hozzászólás zárolva.