Paella és Sangría

Az egész ország szinte olyan mint egy nagy zöldséges és gyümölcsös kert. A Földközi tenger és az Atlanti óceán a halak, rákok, kagylók hihetetlen gazdagságával ajándékozza meg a spanyolokat. A méltóságteljese fennsíkok a négylábú háziállatok (szarvasmarhák, birkák, kecskék) paradicsomai. A hegyek, dombok déli lejtőin gazdag szőlőskertek pompáznak. Az erdők vadjai és gombái pedig felteszik a koronát a spanyol konyhaművészet változatosságára. Mindezt „fűszerezi” az évszázadok során spanyol földön megfordult számtalan náció étkezési kultúrájának hagyatéka.

A mai spanyol gasztronómusok kreativitását talán az jellemzi legjobban, hogy a nemzeti eledelként számon tartott „paella”-t, és a spanyolok kedvenc italát a „sangría”-t ahány vidék, annyiféleképpen variálják, miközben megőrzik a legfőbb alapanyagot, a rizst, illetve a vörösbort.

A „paella” eredetileg Valencia-ból származik, melyet ma is igen gazdag rizsföldek vesznek körül. Az étel elnevezése azonban azt a kétfülű, nagyméretű, magasfalú serpenyőt jelenti, amelyben az ételt hagyományosan ma is készítik.

A valódi valencia-i paella csirke és nyúlhússal, paradicsommal, zöldborsóval és zöldbabbal készül, és a sáfrány mellett, őrölt, édes piros paprikát is tesznek bele.

A sokak által kedvelt hallal, rákokkal, kagylókkal készülő paella a partmenti szegény halászok „találmánya”. A zsákmány szelektálásánál sajnálták kidobni a megtörődött, „minőséghibás”, tehát nem értékesíthető darabokat, ezért paella-t készítettek belőle. A „kevert” paella-t, azaz, amiben hús is, és tengeri finomságok is vannak, már a turistáknak találták ki, a spanyolok nem is tekintik autentikusnak.

Az étel különleges ízét tulajdonképpen az adja, hogy a hozzávalókat külön-külön megforgatják a forró olíva olajban, majd összevegyítik őket, hozzáadják a rizst, a fűszereket, és a vizet, s általában nyílt tűzön, keverés nélkül rotyogtatják össze. Ezzel a módszerrel a húsok és a zöldségek is megőrzik zamatukat, de rizst is átjárja ízük.

Ahogy nálunk a fröccsöt, úgy a spanyoloknál is az igazi sangría-t is csak nagyon jó minőségű borból szabd készíteni. Az ital szülőhazája La Rioja tartomány, Spanyolország leghíresebb borvidéke. Az eredeti recept szerint 4 liter vörösborhoz, vagy roséhoz csupán fél liter vizet fölfőztek fél kiló cukorral és egy fél rúd fahéjjal, lehűtötték, hozzákeverték a borhoz, belecsavartak két citrom levét, majd a citromhéjat és a fahéjat egy tiszta vászonkedőbe kötötték és beletették a sangía-ba, hogy az ital még jobban átvegye ízüket. Jól lehűtve fogyasztották.