A tartós házasság 7 titka
Korunkban, a sokat hangoztatott megállapítás szerint a házasságok veszélyben vannak. Egyesek szerint ez az intézmény egyenesen elavult, nem szolgálja már az együtt élő férfiak és nők érdekeit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg válás. Hazánkban 1000 házasságkötésre 562 válás jut, minden 10. felnőtt ember elváltként éli az életét. A legtöbben mégis a tartós és boldog házasság reményével indulnak neki a jövőnek. Minek köszönhető, hogy mégis olyan sok házasság szenved hajótörést?
Ha időtálló, és boldog házasságot szeretnénk, célszerű néhány praktikus ismeretet elsajátítani. Ebben Bakondi Gábor klinikai szakpszichológus van segítségünkre, aki a pszichológuskereső oldalon tett közzé erről egy remek írást.
1. Különbözőek vagyunk! Ne próbáljuk meg társunkat a saját képünkre formálni.
Formálódik ő magától is, de csak elfogadó szeretetünk által. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy párunk eltérő neveltetésből, családból származik. Más mintákat, szeretetkifejezési módokat, konfliktuskezelő megoldásokat hozott. Ne tartsuk természetesnek, hogy férjük, vagy feleségünk is ugyanúgy lát, értékel dolgokat, mint mi. Ismerjük meg társunkat, tiszteljük a különbözőségét, és próbáljunk az ő fejével is gondolkodni! Ha házastársunk is így tesz, akkor nagy esélyünk van a harmonikus kapcsolatra.
Örüljünk annak, hogy nem vagyunk egyformák! Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. A kapcsolat kiegyensúlyozott működése érdekében fel kell áldoznunk magunkból valamit. Ahol csak az egyik fél elképzelései, döntései érvényesülnek, ott a másik lassan magányosnak elhanyagoltnak, sértettnek érzi majd magát, és veszekedések végtelen sora indulhat el. Legjobb módszer, ha mindketten a másik boldogságát szem előtt tartva élnek.
2. Kommunikáljunk!
A zárkózottabb személyiségűek számára ez nehezebb, mint gondolnánk. Nem elég csak beszélnünk, meg is kell hallgatnunk a másikat. Nem elég meghallgatni, érdeklődjünk is párunk dolgai iránt. Mi foglalkoztatja, milyen örömei gondjai vannak? Kommunikálni nem csak szóban lehet, kifejezhetjük a szeretetünket érintéssel, pillantással, figyelmességgel is. Tanuljuk meg a másik igényeit! Mire vágyik? Beszélgetésre, érintésre, vigasztalásra, bátorításra? Ha mindkét fél azt adja, amire a másiknak szüksége van, semmi nem áll a boldogság útjába. A megfigyelések alapján különösen fontos ez a nők számára, míg a férfiakat kevésbé viseli meg a kommunikáció hiánya. A férfiaknak különösen oda kell tehát figyelni a kommunikáció fenntartására. A férjek cserébe viszont feleségük elismerésére, tiszteletére vágynak, hogy erős, cselekvőképes, férfias férfiként nézzenek rájuk. Alapszabály, hogy amennyire NŐ-ként bánunk feleségeinkkel, úgy leszünk mi is FÉRFIAK, és fordítva.
3. Az előző hasonlatból kiindulva, tekintsük a házasságot egy hajóútnak, a csodálatos, de gyakran háborgó, viharos óceánon!
Ki kérdőjelezné meg, hogy egy hajóút életveszélyes vállalkozás, még akkor is, ha a személyzet felkészült, és ismeri a hajó irányításának, és a meteorológiának minden csínját-bínját? Hát még, ha felkészületlenek a matrózok. Márpedig sok menyasszony, és vőlegény igen gyér ismeretekkel rendelkezik a kapcsolatok működéséről, buktatóiról és a konfliktusok kezelési módjairól. Sokan mindössze saját szüleik házasságából szerezték a jó-rossz tapasztalatokat. Azonban, ha időtálló, és boldog házasságot szeretnénk, többre van szükség. Mint ahogy, a vitorlázók is sokáig tanulják a hajózási ismereteket, úgy ajánlatos a házasoknak is néhány praktikus ismeretet elsajátítani.
4. Tudjunk megbocsátani!
Egy hajón nincs helye a konfliktusnak. A széthúzó csapat könnyen a hullámok martalékává válhat. A házasság is ilyen veszélyes üzem! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy sértettségünket, tüskéinket őrizgessük. Ki kell rántani, míg el nem gennyesedik. Lehet, hogy a társad megbántott, és érzékeny pontodra tapintott, de tudnod kell megbocsátani, vagy bocsánatot kérni. Társad talán nem is tud róla, hogy megsértett önérzetedben. Beszélj róla, fejezd ki bánatodat egyes szám első személyben! Ne vádaskodj, ne vágj vissza, mert az csak további sebeket szül! Csak a megbocsátás vezethet a kapcsolat gyógyulásához.
5. A cselekedetek többet érnek az érzelmeknél!
Sokan abba a csapdába esnek, hogy csapongó érzelmeikre bízzák magukat. Olyan ez, mintha hajónkat mindig arra kormányoznánk, amerre a szél dagasztja a vitorlákat, nem pedig az iránytű állandóságában bíznánk. A házasságban nem mindig tombol a szerelem. Előfordul, hogy fáradtak, lehangoltak vagyunk, sértetten begubózunk, vagy társunk hibája hirtelen még bántóbbak, zavaróbbakká válnak.
Az emberek egy része ilyenkor a válásra gondol megoldásként, és nem veszi számításba, hogy a kapcsolat meg is újítható. Érdekes emberi vonás, hogy cselekedeteinknek igyekszünk belső okokat tulajdonítani, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ilyen indíttatásból származnak. Érdekes kísérletek jutottak arra a megállapításra, ha kedvesen kezdünk viselkedni valakivel, akit nem kedvelünk, tetteinket elkezdjük pozitív érzelmeinknek tulajdonítani, amelyek ennek hatására ki is alakulnak. Ha úgy érezzük érzéseink ellaposodtak társunk iránt, kezdjünk figyelmesek, megértőek, gyengédek lenni hozzá, és szerelmünk újra fellángol majd.
6. A kihívások, feszültségek elkerülhetetlenek.
A hajón egy veszélyes helyzetben egy dolog tilos: a pánikolás. A pánik lebénít, akadályozza, hogy sikeresen megbirkózzunk a helyzettel. Ha a házasságunkban konfliktusok bukkannak fel, az csak annak a jele, hogy kapcsolatunk élő, és új élethelyzetbe kerültünk, amihez alkalmazkodnunk kell. Minden életszakasz más megoldásokat kíván. Másképp működik egy gyermektelen, egy kisgyermekes, vagy egy felnőtt gyerekekkel rendelkező kapcsolat. Minden szakasznak megvan a szépsége és a működési módja. Ne ijedjünk meg tehát az új élethelyzetektől, ha az előző pontokat sikerrel alkalmazzuk, házasságunk nagy eséllyel alkalmazkodik az új élethelyzethez.
7. Töltsünk időt együtt!
Ahogy egy hajót úgy a házasságot is ápolni kell. Időt, energiát, kell rá szánnunk. Ha a matrózok útközben nem gondoznák a hajót, a lecsapó vihar meglazíthatná a csavarokat, vereteket és elpusztítaná a hajót, a legénységgel együtt. Amennyire természetes ez egy hajóút során, annak kell lennie a házasság alatt is. A befektetett idő és energia teszi tartóssá a házasságunkat. Különösen megszívlelendő ez a gyermekesek és a hosszú idő óta együtt élők számára. A kettesben töltött idő semmivel nem pótolható. Ezt gyermekeink sem akadályozhatják. Időnként bízzuk őket rokonainkra, vagy babysitterre! Egy kapcsolatot csak a közös élmények tesznek még szorosabbá. Ezen az elven alapulnak a különböző közösségfejlesztő, csapatépítő tréningek is. Egy-egy séta, közös kirándulás, gyertyafényes vacsora vagy fürdőzés csodákra lehet képes.
A házasság azonban nem csak buktatók és konfliktusok sorozata, mint, ahogy egy hajóút sem a természeti erők tombolásából áll. Nincs annál csodálatosabb, mintha valaki megért, elfogad, és szeret minket, aki előtt legmélyebb valónkat sem kell szégyellnünk. és akivel annyi örömteli pillanatot oszthatunk meg.
Hozzászólás zárolva.