Magány vagy egyedüllét? Óriási a különbség!
Nem mindegy, hogy egyedül érzed magad, vagy magányosan. A két állapot bizony nem ugyanaz. Míg az elsőre szükséged van, hogy magadra figyelj, a másik az üres elhagyatottság fájó érzése.
Az egyedüllétre minden embernek szükséges lenne. Egyedül maradni magamban, magammal.
Ilyenkor van lehetőség arra, hogy az egyén reflektáljon magára. Ettől a nyugati ember valamiért fél. Azért kezdünk bele egyre több tevékenységbe, azért megy a televízió és a rádió minden kávézóban, mert kényelmetlenné vált az egyedüllét és a csend.
A csendről Kárpáti Andor, egy tihanyi, Indiát többször megjárt (és méltatlanul elfelejtett) jógi így ír:
„A csend az örökkévalóság, mert az örökkévalóságban csend van, mely a nyugalom és béke harmóniájának boldogsága. A csend az örökkévalóságot betöltő tökéletes boldogság. Ha ezt el akarjuk érni, akkor ne gondoljunk csak külső, fizikai, azaz testi csendre, mely mulandó, mint maga az anyagi lét, hanem a lélek békéjének a harmóniájára. Mert hiába keressük fel az erdők vagy akár a világ legelrejtettebb magányát, mit sem ér a környezetnek a legteljesebb csendje sem, ha a lelket békétlenség, kínzó vágyakozások, nyugtalanító szomjúságai epesztik.”
Ez a belső csend az egyedüllétben található meg.
Ha egyedül vagyunk, elkezdhetünk önmagunkkal foglalkozni, számot vethetünk életünkkel, átgondolhatjuk helyzetünket a világban. Ezen túl is léphetünk, elhalkíthatjuk belső beszédünket, a folyamatos gondolat-fűzért, mely figyelmünket magával ragadja. Ekkor betekinthetünk a mélyebb valóságunkba, abba a részünkbe, mely túl van a gondolatokon. Semmit nem szabad várni ettől a határátlépéstől. Nem esünk transzba, nem fogunk hallucinálni, hanem egyszerűen belenyugszunk a csendbe és az egyedüllétbe.
Ez az igazi egyedüllét, amitől nem kell félni, sőt, törekedni kell rá. Ez egyáltalán nem jelent magányt, nem vezet barátaink elvesztéséhez. Épp ellenkezőleg: ha gyakoroljuk, sokkal jobban fogjuk tudni értékelni kapcsolatainkat.
A magány más.
Számítógépünk előtt magányosan ülünk úgy, hogy a facebook-on egy kattintásra van minden ismerősünk, mégis, teljesen magányosak vagyunk. Ez a „közelség” óriási hazugság, inkább eltávolítja az embereket egymástól, és valódi magányt szül. A magányban az emberek által elhagyatottnak érezzük magunkat. Eltávolodtak tőlünk. Vagy mi távolodtunk el tőlük? Hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést, önvizsgálatot kell végeznünk.
Azt pedig csak egyedül lehet! (Forrás. pszichologuskereso.hu)
Hozzászólás zárolva.