Te kit látsz a tükrödben?
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem! No de mit is várunk tőle, ha belenézünk? A választ, hogy milyenek vagyunk valójában, vagy azt, hogy milyennek lássanak mások? A megoldás kettő az egyben van. Mi magunk.
A tükörben senki sem önmagát keresi. A választ keresi arra a kérdésre, hogy milyennek látják mások. A tükörben a saját belsődben önmagadról kialakított képet látod viszont. Van, aki túlértékeli önmagát, de többnyire inkább alulértékeli. Mindez a hitrendszerünk függvénye.
Számtalan alkalommal vágják a nők a férfiak fejéhez, hogy: miattad vettem új ruhát, vágattam le a hajam, voltam a kozmetikusnál, varrattam fel a ráncaimat, plasztikáztattam a mellemet, járok aerobikozni, fitneszre stb. Vajon tényleg a férfiak miatt csinálják ezt a felhajtást a nők? Persze vannak társadalmi elvárások mondjuk egy üzletasszonnyal, banki- vagy hivatali tisztviselővel, felelős beosztású hölgyekkel kapcsolatban, de vajon ezek a férfiak elvárásai? Persze a reklámok sugallják, hogy ilyen-olyan kencékkel, rúzsokkal, szemfestékekkel szebb lesz az arc – és naná, hogy nem háziasszonyokon mutatják be a hatást –, de az a kozmetikai ipar üzleti fogása.
Persze, ez lehet dekoráció, viszont akkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy az a férfi, aki ezt állandóan elvárja, nem csak dekorációs célra akarja használni partnerét? Vajon a természetes szépség nem vonzó a férfi számára?
Mi férfiak vajon a kozmetikumokba, a cicomába, a szép ruhákba, a parfümök illatába szeretünk bele? Mi van az éjszakával vagy a hétköznapokkal, amikor le kell mosni a krémet, púdert, ajakrúzst, amikor lekopik a körömlakk? Eltűnik az álarc? Azok a nők, akik rendszeresen viselik, vastagon magukra kenve, egyszerűen képtelenek elfogadni azt a valakit, aki a tükörből néz vissza rájuk, ezek nélkül a nemtermészetes anyagok nélkül. Ugyanígy azok is, akik állandóan küzdenek a tükörben látott súlyfeleslegükkel. Pedig az elhízás hátterében félelmek, unatkozás, igen gyakran a magányosság fedezhető fel. Komoly erőfeszítéseket tesznek a kilók leadására, csak az a baj a fogyókúrákkal, hogy a valós lelki okokat nem tudják megtalálni, és nem tudnak változtatni sem.
Ha képesek lennének elfogadni, megszeretni azt a lényt, aki a tükörből visszanéz, ha meztelenül a tükör elé állva képesek lennének úgy gondolni, hogy igen, lehet, hogy van itt ott egy-két pluszkiló, de ezt én csináltam, és ennek ellenére jól nézek ki, és szeretem önmagam, akkor minden bizonnyal jobban éreznék magukat a bőrükben. Érdemes a szeretetet önmagunkra „erőltetni”, mert amíg mi nem vagyunk képesek magunkat elfogadni, addig a környezetünknek is ezt a jelzést adjuk tudat alatt, és mások tudatalatti antennái ezt érzékelik.
Fontos lenne a tükör előtt megtanítani önmagunkat a mosolygásra. Aki mosolyog, az jobban érzi magát. Ha a mosolyt az ember ott „felejti” az arcán, akkor előbb-utóbb észreveszi másokon is, és sokkal jobban fogja érezni magát. A mosoly megváltoztatja a környezetünket is. Sok morózusnak ismert ismerősnek fog megváltozni a viselkedése, valahogy az egész világ mosolytelivé válik.
Ahhoz, hogy szeressenek az emberek érdemes kipróbálni a tükör előtt a következő gyakorlatot, és jó lehet, ha ezt be tudjuk illeszteni a napi rutinunkba, reggel-este, 5-10 percet rászánva. Nézz a tükörben a saját szemedbe és ismételgesd: szeretlek, és elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy! Ha képes vagy a saját szemedbe nézve ezt mondani, ha megérted, és mosolyogni is tudsz magadra, akkor előbb-utóbb egyre jobban fogod érezni magad a bőrödben.
Hozzászólás zárolva.