Interjú Kandász Andival
„A férjem az életem egyik legnagyobb ajándéka” – interjú Kandász Andival
Örök optimista. És imád beszélni. De ez nem baj, mert olyan jókat mond. Árad belőle a pozitív energia és ez megtölti a mondanivalóját, meg persze feltölti azt is, akivel épp diskurzust folytat. Kandász Andi Őszintén vall mindenről, fogyókúráról, veszteségekről, érzéseiről no meg arról még mi mindent szeretne véghez vinni.
Akkor mondhatjuk, hogy ezen is szerencsésen túl jutottál?
Nagyon szerencsés vagyok, mert általában képes vagyok átfordítani a rossz gondolatokat. Optimistának születtem- ahogy minden gyermek- és a drága szüleim a feltételek nélküli szeretetükkel ezt erősítették tovább. A férjem pesszimista volt, de ma már tanult optimizmussal fogalakozik coachként. Tanulmányozott engem is, és, ami nekem magától értetődő, azt ő megtanulta alkalmazni tudományos alapokon és erre tanít másokat is. Egyetlenegy dologgal nem tudok mit kezdeni, a veszteség érzésével. Nekem két évvel ezelőttig nem halt meg családtagom. Aztán elvesztettem a nagymamám, Majd jött Marci, a kutyusunk. A halál talált egy fogást a „mindig hurrá optimizmusomon”. A szeretteim végleges hiánya egy teljesen új tapasztalás, ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni, nem tudom őket elengedni. A hiányérzet miatti fájdalomra nem találok megoldást. Néha beleörülök, hogy nem hallom Marci lépteit, vagy nem látom ahogyan átbaktat a szobán. Nekünk a kutya teljes értékű családtag volt. Öcsibogyó. Vittük magunkkal, mindenben részt vett, mindent értett, ami körülötte zajlott. Férjemet egyszer sem láttam sírni pedig jövőre már 25 éve leszünk együtt, de zokogott Marci miatt. A halállal való találkozás nagyon megérintett és még nem vagyok képes ezt elfogadni.
Aki követ téged látja, hogy nem csak az étkezésedre figyelsz oda, de sokat mozogsz is. Kerékpározol, futsz, túrázol. A sport mindig is az életed része volt?
Mindig is örökmozgó voltam. Hosszú évtizedek óta rendszeresen futok, a súlyomtól függetlenül. Persze mióta lefogytam ez is jobban megy. A bringa pedig közös sport a férjemmel. A mozgásra mint energia forrásra, mint örömszerzésre feltétlenül szükségem van. Nem teljes az életem, ha ez kimarad belőle.
Műsorvezetőként ismert meg az egész ország, most viszont már a közösségi médiában is igen aktív vagy. Nyilván változnak az idők és muszáj alkalmazkodni az új fogyasztói igényekhez. Neked hogy ment ez a váltás?
Számomra a tévézés és a közösségi oldalakon való jelenlétem remekül kiegészíti egymást. Nem tartom magamat influenszernek a fogalom klasszikus értelmében. Az influenszerek azzal emelkednek ki az ismeretlenségből, hogy tudatosan építenek fel egy egységes instavilágot, a rájuk jellemző témával, színekkel, stílussal. Ha jól csinálják, akkor akár egyik pillanatról a másikra véleményvezérekké válnak az adott témában, amivel további követőket és fizetős megrendeléseket szerezhetnek.
Az én ismertségem a csaknem 30 éves televízióban eltöltött műsorvezetői, szerkesztő-riporteri szakmai munkámnak köszönhető. Az aktív közösségi médiás jelenlét viszont kitágítja a határaimat, hiszen lehetőséget ad arra, hogy intenzívebben tartsam a kapcsolatot a nézőimmel. Bár a tévés műsoraim is rendkívül közvetlenek, hiszen éppen az az erősségem, hogy a kérdéseimben saját történetet is elmesélek őszintén, amitől az interjúalany maga is könnyebben megnyílik, tehát ilyen értelemben közel áll a közösségi médiához műfajilag, de a tévé egyetlen dolgot nem tud, amit én viszont imádok. Ott van a nézőm kommentben, de akár be is kapcsolhatom őt élőben és nemcsak ő szembesül az én gondolataimmal, hanem ő is elmondja az övét. Azonnal megérkezik a visszacsatolás. Nem kell hozzá kimennem az utcára, hogy leszólítsanak és értékeljék az előző esti adást, rengeteget tanulok a követőimtől. Ezeken a platformokon sokkal többet tudok adni magamból, mint a tévében, hiszen nem feszít az időkorlát. És itt végre élőzhetek, amit nem kell megvágni, addig beszélek, amíg csak akarok. Két brandet építettem az elmúlt években. A sajátomat és a „#Kandász mamik”- Szerelem-Szülőszoba-Család közösséget, ahol az anyukáké a főszerep és tévés műsor is kapcsolódik hozzá. Hihetetlen erőt ad és óriási felelősség 300.000 követőnek tartalmat készíteni. Imádok tévézni, abban nőttem fel, de a social média platformok lehetőséget adnak arra, hogy az ember sokat tudjon magából adni és mélyebben járjon körbe bizonyos témákat.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.