A rovarrajongó rocker
A rovarokat legtöbben csak távolról szeretjük látni. Vagy úgy sem. Akadnak azonban, akiket lenyűgöz a sokszínűségük, a rendkívüli képességeik, és szépnek, vonzónak találják ezeket a lényeket. Sár József közéjük tartozik. Nemzetközileg elismert entomológus, azaz rovarkutató. Magyarországon több új rovarfajt fedezett fel. Többször is megjárta Brazília őserdeit, Létrehozta az első rovarmúzeumot itthon. Mindeközben örökifjú rocker, negyven éve püföli a dobokat. De hogyan fér meg a jellemzően csendes, magányos rovarászat és a hangos koncert-zenélés? Többek között erről is beszélgettünk. INTERJÚ
Egy rovarkutató számára mi a legnagyobb siker?
A gyűjtőmunkám alatt 11 új rovarfajt kutattam fel eddig az országban. Ilyen például a sárkánybogár, ami egy másfél cm-es szép lila bogár, amit addig Magyarországon nem ismertek. De találtam itthon egy holyva-fajt, aminek a fő elterjedési területe ugyan Afrika, de a felmelegedés miatt egyre több szubmediterrán, sőt trópusi faj is akklimatizálódik nálunk. Ez az egyik. 2013-ban a Magyar Rovartani Társaságtól megkaptam a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatát. Ismeretterjesztő cikkeim, tudományos publikációim és a Rovarház létrehozásának elismeréseként.
Itthon most mit csinálsz?
Hetedik éve dolgozom a Duna–Dráva Nemzeti Parknak, jelenleg egy Somogy megyei erdő faunisztikai feltárását végzem. Meg kell vizsgálnom a fafajokat, azt, hogy milyen idősek a fák. Majd meg kell tervezni a gyűjtési módszereket. Alkalmazkodni kell az egyes fajok rajzási idejéhez. Az egyik legegyszerűbb gyűjtési technika az egyelés. Ilyenkor kövek, fakéreg alól szedem össze a rovarokat. A tömeggyűjtő módszerekkel – fűhálózás, vízihálózás, éjszakai lámpázás, csapdázás – sok példányt lehet egyszerre begyűjteni. A munka következő fázisa az adatok feldolgozása: a rovarok preparálása és leírása. Egy ilyen feltáró munka ideje legalább három év.
Említetted, hogy rendszeresen tartasz előadásokat. Hol lehet veled találkozni?
A rovarok csodálatos világa címmel most éppen Tolna megyében vagyok körúton az Illyés Gyula Megyei Könyvtár szervezésében. De bárhová megyek, ahová hívnak. A rovarok általában a „nemszeretem” állatok közé tartoznak. Abban bízom, hogy egy-egy ilyen előadás után a hallgatóság másképp, elfogadóbban, érdeklődőbben tekint ezekre az élőlényekre.
Az életed másik nagy szenvedélye a dobolás. Ez hogyan fér meg a rovarok mellett?
Ennek a szenvedélynek a gyökere is a gyerekkoromba nyúlik. A házunk emeletén lakot egy fiatal hölgy, aki mindig az erkélyen napozott és közben egy kazettás magnóról zenéket hallgatott, elsősorban az Illés együttes dalait. Ez a zene olyan nagy hatással volt rám, hogy elkezdtem dobolni tanulni és azóta sem hagytam abba. Jelenleg is négy zenekarban játszom. A Kárikittyom Anticeleb Orchestra formációval autentikus magyar népzenét dolgozunk fel. Velük koncerteztem négy éve Brazíliában is. „40 éve a dobok mögött” címmel pedig éppen egy új könyvet írok.
Milyen végletes ez: a csendes, magányos rovarászkodás és a hangos, közönség előtti dobolás. Hogyan illeszkedik ez a kettő benned?
Minden életforma ritmusos. Az élet, a szaporodás, a táplálkozás is meghatározott ritmusban zajlik. A dobolásnak is a legfontosabb instrumentuma a ritmus. Ez a közös a kettőben. Ez a kettő az életem.
Hozzászólás zárolva.