Csodák ma is léteznek

Eljött a babavárás időszaka

Az endometriózis betegségben szenvedő nők legnagyobb félelme, hogy nem lehet természetes úton gyerekük. Ez a veszély nálunk is fennállt, de mi a férjemmel azért belevágtunk. Addigra azonban az entometriózis annyira elhatalmasodott a szervezetemben, hogy egy újabb négy órás műtét várt rám, amelynek során a méhemet el akarták távolítani. Én nem engedtem. Az orvosok heroikus küzdelmet folytattak, végül megmaradt a méhem és az esély, hogy kihordhatok egy kisbabát. A műtét után két egymást követő évben is elmentem Harkányba három hétre kórházi rehabilitációra, ún. endometriózis utókezelésre, ami sokat segített. Akkor azt mondták az orvosok: most vagy soha, kb. fél évünk van, hogy teherbe essek. Abbahagytam a fogamzásgátló szedését, ráálltunk a baba projektre, de sajnos négy hónap után abba kellett hagyni a próbálkozást, mert újra visszatérőben volt az endometriózis. Fáradtnak, gyengének éreztem magam, lefogytam. Apukám ajánlotta, hogy csináljak egy terhességi tesztet, mielőtt elkezdem újra szedni a tablettát. Az esélytelenek nyugalmával megcsináltam a tesztet, ami csodák csodájára pozitív lett. Ahhoz képest, hogy az orvosok azt mondták nekem, felejtsem el a terhességet, öt nappal rá az én bozótharcos kisfiam befúrta magát a méhembe és fityiszt mutatott a világnak.

Terhesség, szülés

Ami a várandósságot illeti, az első félidő maga volt a mennyország, nálam boldogabb kismamát nem lehetett a Földön találni. A második félidő alatt viszont megjártam a poklok poklát. Olyan fájdalmaim voltak, amelyek az összes korábbi endometriózisos fájdalmaimat felülmúlták. Ahogy a gyerek nőtt a hasamban, az összenövések, a letapadások és az átvarrások sorban szakadtak szét. Azt az egyet tudtam, hogy amikor a szülésre kerül a sor, az orvosomnak is a közelemben kell lennie, aki régebben operált. Ő tudja, mit hova varrt. Beütött a pandémia, jöttek a lezárások és mi a férjemmel leköltöztünk Pécsre, az orvosom közelébe. Jól tettük, mert hamarosan bent is tartottak a kórházban. Húsvét vasárnap beindult az első koraszülés, amit sikerült megállítani, ezután szigorú fekvés mellett két hétig bent tudták tartani a babát. Amikor már a kisfiam a szívleállás közeli állapotba került, egy életmentő császárral, öt héttel a szülés kiírt dátuma előtt, kivették belőlem. Hála Istennek, gyorsan behozta a lemaradást, én azóta is szoptatom őt, ami nagyon jót tesz az endometriózisomnak is. Idén lettem 42 éves. Azt szokták mondani, hogy az endós nőknél korábban jön el a menopauza időszaka. Bízom bennem, hogy ez a tünetmentes állapot sokáig kitart, de tudjuk jól, hogy ez az alattomos betegség bármikor támadhat.