Hogyan hódította meg nők millióit egy feminista luxusmárka, a Prada?

Az elkövetkező években a pár tovább dolgozott a márka elterjesztésén világszerte, így szerződéseket kötöttek több nagy butikkal a márka táskáinak árusításáról, valamint 1983-ban megnyílt a második Prada butik a milánói bevásárlónegyed szívében. 1985-höz köthető Miuccia első igazán sikeresen tervezése, az azóta a Prada egyik védjegyévé vált kézitáska pillanatok alatt óriási szenzáció lett – az erős, praktikus, mégis elegáns táskák nők millióinak kedvencé váltak.

1987-ben Miuccia és Patrizio összeházasodott, és már házaspárként vágtak bele a márka következő nagy projektjébe – 1989-ben a tervezőnő megalkotta az első ready-to-wear kollekciót. A vékony övek és ejtett derekú ruhák Miuccia tervezéseinek egyik ismertetőjelévé váltak, és a divatvilág szépen lassan szerelembe esett a Prada letisztult vonalaival, drága anyagaival és visszafogott színvilágával.

Érdekesség, hogy Miuccia sosem használta tervezéseiben hangsúlyosan a márka logóját. A riválisokkal szemben a Prada sokkal inkább mindig arra próbálta terelni a figyelmet, hogy a táskáit és ruháit a magas minőség és a letisztult tervezés miatt vásárolják meg, ne a nyíltan mutogatható márkajel miatt.

Az aranykor

A Pradát eredetisége és intelligenciája gyorsan a világ egyik legbefolyásosabb divatházává tette, és a sikert sikerre halmozó luxusmárka a ’90-es években igazi státuszszimbólummá vált. A sok szempontból a munkásosztály öltözékére hajazó, strapabíró, mégis eleganciát és minőségét sugárzó ruhák és táskák a szakma és a vásárlók kedvencévé váltak, így Miuccia és Petrizio elkezdte tervezni a márka további terjeszkedését.

1992-ben elindult a tervezőnő beceneve után elnevezett, kifejezetten a fiatalabb vásárlókat és hírességeket célzó leányvállalat a Miu Miu, amely egyebek mellett 2011-ben azzal aratott nagy sikert, hogy elindította a „Női történetek” névre keresztelt sorozatát neves női filmrendezőkkel (pl. Zoe Cassavetes, Lucrecia Martel, Giada Colagrande, Massy Tadjedin) együttműködve. A néhány perces némafilmeket a velencei filmfesztiválon is bemutatták, és természetesen a márka kollekciói is szerepeltek benne.

A következő évekhez köthető a Prada férfi ready-to-wear kollekciójának elindítása is, a márka eladásai pedig tovább szárnyaltak – 1994-ben 210 millió dolláros bevétel jött be az eladásból. 1995-ben a CFDA , az amerikai divattervezők tanácsa az év tervezőjének választotta Miucciát, míg 1996-ban a Prada tovább folytatta a globális terjeszkedést, világszerte negyven üzletet és nyolc gyárat működtetve.