Kemenesi Gábor: „Ha a virológusok dönthetnének, két hétre mindent bezárnának”

B.J.: A könyvből kiderül, hogyan vette be és terítette le a vírus Vuhant, Bergamót, New Yorkot, vagy éppen Indiát. Az idei tavaszt is természetesen bemutatjuk, ami igazság szerint több helyen is az önhittség jegyében telt. Példának okáért Indiában, ahol büszkék voltak, hogy náluk nem terjed a vírus, miközben ők gyártják a legtöbb vakcinát, aztán rá két hónapra máglyákon égették el Covid-halottjaikat. És természetesen érintjük a hazai helyzetet, s azt, hogy a John Hopkins Egyetem adatai szerint lakosságarányosan több halott volt nálunk, mint Indiában.

Újra összegezve a közelmúlt pandémiás történéseire, adódik-e olyan esszencia, vagy gondolat, ami csak mindig utólag áll össze az ember fejében?

K.G.: A sokszínűség. Nekem például ez az időszak kicsit ki is esett, olyan, mintha egy robogó vonatban ültem volna, ezért is volt jó sorba venni mindent. Mindenkire nyomás nehezedett, miközben tartott az ismeretlen szituációktól, tehát nem volt olyan ember, akit ne érintett volna meg így, vagy úgy.

B.J.: A vírustól a nagyobb közösségek működéséig próbáljuk követni a folyamatot, amiből kiderül, hogy a klímaválság, a növekvő járványveszély miatt hosszútávon nem működőképes az a szerkezet, amiben élünk.

Nevezetesen az, hogy a politikusok és kormányok a következő négy év szerint próbálnak dönteni, és a saját újraválasztásuk hatalmi szempontjait helyezik a központba a jövő feltételei helyett. Mert ez egyre rosszabb következményekhez vezet.

A virológusok ugyanis már jó ideje próbálták figyelmeztetni a politikusokat, hogy egész közel van egy világjárvány, de ők nem reagáltak erre a nyugati világban. Azt mondták, hogy a járványokat legyőztük, s ma már csak a krónikus betegségekkel, például a rákkal vagy a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel kell foglalkoznunk.

Ugyanakkor a koronavírus-járvány amennyire negatív zuhanyként érte az emberiséget, a virológusoknak, sőt még az újságírónak is annyira nagy esély és téma.

K.G.: Valóban. Folyamatosan kutatunk kisebb-nagyobb járványokat, na de pandémia nem most volt utoljára, tehát egyedülálló lehetőség a kutatóknak. Hatalmas motiváció számunkra, ami most szinte mindent felülír. A koronavírus átrendezte a laborjainkban a sorokat, s a többi kutatást jó időre kiszorította a világon mindenütt.

Gondoljunk csak az első, 2002-es SARS-CoV-járványra! Megjelenésekor rögtön 33 vakcinafejlesztés indult el, de mivel időközben a járványügyi intézkedésekkel legyőzték a vírust, a vakcinákat nem kellett bevetni. De ez nem mentek kárba, hiszen ezért lehetett most tíz hónap alatt oltóanyaga a világnak, mert az elmúlt húsz évben foglalkoztak vele a kutatók.

Hazai szakértők sokat hangoztatják, de virológusként Ön is sokat posztol a közösségi oldalán a negyedik hullám felfelé ívelő szakaszában a maszkhasználat fontosságáról. Mit gondolnak, a döntéshozók miért nem fogadják meg a szakemberek tanácsát?

K.G.: Nem tudom. Nem állok a tábornoki asztalnál, ahol tologatják a bábukat, és nem látom, milyen döntési rendszerek vannak. Nem lennék most politikus, mert iszonyú nehéz lehet a helyzetük, hiszen mindent mérlegelni kell. Egyszer már mondtam valahol félig viccesen, ne jöjjön el az a világ, hogy csak a virológusok döntsenek, mert ha így lenne, én mindent bezárnék három hétre. Ezalatt eltűnne a vírus, s élhetnénk tovább. Nyilván ennek nincs realitása. Amit tehetünk, hogy tovább kommunikálunk erről, hogy ha egyénileg tehetünk valamit, miért ne tennénk? Ilyen például a maszkviselés.