Palancsa Eszter sikertörténete
LOLLIPOP – olyan, mint otthon, csak jobb!
Dunakeszin van egy hely, ahová otthonról mindenki hazajár. Egy kétgyerekes anyuka találta ki és nyitotta meg a LOLLIPOP-ot, ami játszóházból néhány év alatt közösségi tér lett. Összetartó közösséggel, egymást támogató, segítő emberekkel, vidám foglalkozásokkal, rengeteg programmal. Mindennek a motorja Palancsa Eszter. ismerjétek meg Őt, érdemes! INTERJÚ
Egyedül kezdted építeni a Lollipopot, mára több munkatársad van. Hogy épült a csapat?
Az volt az álmom, hogy minden korosztálynak tudjunk valamit kínálni. Ez alatt a három év alatt, mióta a nagyobb helyen működünk rengeteg foglalkozásvezetőt engedtem el. Őket az vezérelte, hogy meggazdagodjanak. Engem meg nem az vezérel. De megtaláltak remek emberek, mert nagyon érdekes, hogy nem én találom meg őket, hanem ők engem. Szóval, olyan emberek csatlakoztak hozzám, akik nagyon jók abban, amit csinálnak. Egyediek, hisznek a saját sikerükben és hisznek a Lollipop sikerében. Az ő személyiségükkel be tudtuk vonni más korosztályokat is: ovisokat, aztán a kisiskolásokat, be tudtuk vonni a tiniket. Aztán jöttek a nyugdíjasok….
Dunakeszinek ez a része, ahol mi élünk, egy vadonatúj városrész. A kukoricamezőn épült több lakópark.Jellemzően Budapestről költöztek ide fiatal családok, akik vágytak a vidéki életre, de a munkájuk a fővároshoz köti őket. Gyakran követték őket a nagyszülők, akik távolról érkeztek, hogy a gyerekeikkel, unokáikkal legyenek, segíteni tudjanak. Nekik is találkozási pont lett a Lollipop, így szerveződtek aztán nyugdíjas programok is nálunk.
A baba-mama foglalkozásoktól eljutottál odáig, hogy egy nagy közösség épült köréd. Ezt sem lehet 8 órában csinálni. Az életed hány százalékát jelenti a Lollipop?
Nyolcvan. Itt töltődöm. A Lollipop az életünk részévé vált. A gyerekeim ebbe beleszülettek. Az elején féltékenyek voltak, de ahogy nagyobbak lettek, megértették, hogy nem tudok e nélkül működni. A nyáron végig táboraink voltak. De a végén kivettem három hét szabadságot, ami csodás volt, kikapcsolódtam, végig a családdal voltam. Mégis úgy éreztem, egyre kevesebb az energiám. Aztán, ahogy visszatértem, elkezdtem töltődni. Amennyire nyilván néha elvesz ez a hely, ugyanannyira visszatölt. Azt gondolom, hogy ha valaki gyerekekkel foglalkozik, és tényleg szívvel-lélekkel teszi azt, akkor onnan nagyon-nagyon sokat kap vissza. Épp a napokban mondta valaki, hogy a gyereke három szót tud, anya, apa és Eszter.
Hozzászólás zárolva.