„Nekem az írás önterápia” Interjú Al Ghaoui Hesna újságíróval

A történeteket honnan vetted? A gyerekeid nem ismertek magukra némelyekben? Vagy inkább a saját gyerekkorodból inspirálódtál?

Is-is. Próbáltam végig gondolni a saját gyerekkoromat. A teljesítménykényszert, ami mindig jelen volt az életemben és amivel felnőttként sok munkám volt. Én sem mertem hibázni, azt akartam, hogy mindig mindenben a legjobb legyek. Ez sok szorongást okozott nekem, amit a szüleim próbálták oldani, de akkor még nem volt ilyen nagy tudatosság a világban, ennyi szakirodalom a szülők segítésére. Nekem ezért is fontos ez a téma és látom, hogy a mostani gyerekek is érintettek általa. Úgy próbáltam meg összeszedni a konkrét történeteket, hogy azokkal minden gyerek tudjon azonosulni. Tábor, iskola, kirándulás, kiközösítés, elrontok valamit, nevetnek rajtam, csoportnyomás, ilyen témák szerepelnek a könyvben. Életszagú helyzetek, amelyekbe minden gyerek belekerülhet.

Mennyi ideig írtad a könyvet? Könnyen ment ezeket a történeteket egy könyvben összerakni?

Van egy nagyon rossz tulajdonságom, nyomás alatt tudok jól, hatékonyan dolgozni. Olyan helyzetbe kell hozni magam, hogy legyen egy kritikus dátum, amire muszáj befejeznem a munkát. Az előző mesekönyvet úgy írtam meg, hogy pont a kisebb lányom születése előtt tettem oda a pontot az utolsó mondat végére. A mostani mesekönyvnek a leadási ideje az utazásunkra esett, az utómunkákat már Amerikában csináltam. Az írás viszonylag gyorsan ment, de azért megküzdöttem vele. Szerettem volna, ha ez a mese eseménydúsabb lenne, mint az előző, ezért elővettem a forgatókönyvíró-kurzusom jegyzeteit. Annak idején a CEU-n elvégeztem egy forgatókönyvíró képzést, ott megtanultam, hogy a sztoriírásnak megvan a maga izgalmas felépítése. Milyen arányok vannak benne, ennek megfelelően próbáltam a történetvezetést megszerkeszteni. Legyen benne sok fordulat, ármánykodás, megoldás, aztán még egy újabb nehézség.

A könyvet már a járvány idején írtad, ami megváltoztatta mindannyiunk életét. A történetben utaltál valahol erre a megváltozott valóságra?

Szerettem volna a Covid által okozott nehézségeket beleírni, úgy, hogy nem utalok didaktikusan a járványra, a karanténra. A történetem ezért egy hosszú vakáció után indul, amikor is a gyerekek sokáig nem találkoztak egymással, picit magukba fordultak, sokuknak nehéz volt visszatérni az iskolába. Holli iskolaindító táborba megy, tele van félelemmel, nehezen tudja a kezdeti szorongását levetkőzni. Látom a környezetemben, hogy a hosszú izolált időszak után a visszatérés sok gyereknek mennyire problematikus.

Miért pont Holli a főszereplő kislány neve? Nem tipikusan magyar név.

Olyan nevet kerestem, ami szépen cseng, magyarul és nemzetközileg is érthető és a kiejtése is evidens. Sok nevet teszteltem, a Holli volt az, ami a legközelebb állt az általam elképzelt kislány személyiséghez. Egy kedves, mosolygós, törékeny, nagyon sok derűvel, álmodozással, vággyal, kíváncsisággal, de azért szorongásokkal is teli kislány.

Ilyen voltál te is?

Azt hiszem igen. Valahol Holli rólam szól. Nagyon sok hasonlóságot és párhuzamot találhatunk Holli és én közöttem. Biztos az sem véletlen, hogy Holli neve is H betűvel kezdődik. Nekem az írás mindig önterápia. A Félj bátran és a mesekönyvek megírása mind a saját sztorijaim feldolgozásáról szólnak, kár is lenne tagadni.