DIVATFORRADALOM, 1848
Sms helyett stóla, legyező, főkötő
Igazán büszkék lehetünk a magyar hölgyekre! Igencsak toppon voltak a 48-as forradalom és szabadságharc idején. Nemcsak kokárdákat varrtak, fűztek gyöngyből, de a kor divatjának minden kellékét, minden rafinériáját bedobták, hogy kifejezzék hovatartozásukat, szimpátiájukat, és nem utolsó sorban, hogy latba vessék befolyásukat férjük, családjuk mellett. Tanulhatunk tőlük!
Ebben az időszakban jelentek meg a viseletekben a zsinórok, a szűrrátétek, díszes kötények sőt, amíg Petőfi Sándor a Nemzeti dalt írta, hitvese, Szendrey Júlia nemzeti főkötőt varrt magának a nagy napra! Annyira tisztában volt az elkövetkezendő időszak jelentőségével, hogy a „Talpra Magyar Versért” hálául még egy tárcát is készített férjének, ami ma is látható a Petőfi Múzeumban.
Egyes beszámolók szerint az első kokárdákat Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza, Jókai Mór felesége varrta éjszaka, amit másnap a férfiak pitykés mellényükön, hajtókájukon hordtak a szívük fölött.
A színésznő később kölcsönözte ruházatához a prémes kacagányt is, ami eredendően a huszárok ruhatárának kelléke volt, és természetesen piros főkötőt viselt.
Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga is kivette részét a nemzeti tiltakozásból. Még a forradalom kitörése előtt egy csodaszép kékfestő ruhát viselt egy bálon, míg utána, amikor a Habsburg hatalom megtiltotta a nemzeti trikolor viselését, egy hófehér ruhába bújt, derekán széles zöld öv virított, amibe egy tűzpiros rózsát tűzött – szintén egy bál alkalmával. Zsuzsanna egyébként az 1848-49-es tábori kórházak főápolójaként dolgozott.
Hozzászólás zárolva.