„Világéletemben írónak készültem” – interjú Szűcs Péterrel, a Dharma című könyv szerzőjével
Szűcs Péter rádiós műsorvezetőként kezdte karrierjét, majd újságíróként vált ismertté. Később mint utazó blogger, fotós is hírnevet szerzett. Az írás azonban mindvégig szenvedélye maradt, bár eredetileg botanikusnak készült. Első regényében pedig mindez tökéletesen visszaköszön.
Nem könnyű őt utolérni, folyamatosan mozgásban van. Nemcsak író, de hivatásos utazó is. Imádja felfedezni, megfejteni és megszeretni a világot. Peter’s Planet Travel elnevezésű oldalán pedig minden élményét meg is osztja velünk. Most épp Kazahsztánból ért haza, de már tudja mi lesz a következő úti célja. Lassan bejárja a földet, kedvenc helye mégis szülei és nagyszülei szülőfaluja, Biharnagybajom marad mindörökre. Első könyve is részben itt játszódik, melyben az író saját gyökerei mélyére nézett és megírt egy csodás családtörténetet. Erről és sok minden másról beszélgettünk vele.
Kezdjük a könyveddel. A nyár egyik nagy sikere a Darhma című regényed. Számítottál ekkora érdeklődésre?
Nem gondoltam volna, hogy rögtön az első héten el kell indítani az utánnyomást, mint ahogyan azt sem, hogy lesz néhány olyan nap a 92. Ünnepi Könyvhét környékén, amikor az egész országban kifogyott a Dharma. Ezen a héten töltötték fel az üzleteket és a netes könyváruházakat az új készlettel. Arra számítottam csak valamennyire, hogy ha valamibe annyi munkát és szenvedélyt teszek, mint a Dharmába, az valamilyen módon visszaköszön. Meghatóak az olvasók visszajelzései, naponta több üzenet érkezik, az egyik ilyenben például azt fogalmazza meg egy olvasó, hogy reméli, visszakapok valamit abból a szeretetből, amit a könyv lapjain keresztül ő kapott.
Hogyan született meg az elhatározás, hogy könyvet írsz? Illetve a regény története benned?
Világéletemben írónak és botanikusnak készültem, ezért is mentem az ELTE bölcsészkarára tovább tanulni a Kertészeti Technikum elvégzése után. Legalább másfél évtizede gyűjtöm a mondatokat, történeteket, sőt, a neveket is az első regényemhez, a nagyszüleim történeteit hallgatva pedig már 9-10 éves koromban pontosan tudtam, hogy egyszer könyvbe foglalom őket.
Milyen érzés volt megírni, illetve befejezni életed első könyvét?
Nagyobb eufóriát okozott, mint a Kilimandzsáró megmászása. Komolyan. A regény egy éven és két hónapon keresztül íródott. Minden áldott nap ezzel keltem és feküdtem, minden ez idő alatt olvasott könyv, kimondott mondat, megélt érzelem valamilyen módon belekerült. Vonaton kezdtem el írni és vonaton is fejeztem be egyébként. Debrecen felé indultam, amikor elkezdtem és Püspökladánynál tartottam, amikor befejeztem. Csodás utazás volt, külső és belső is, de a pandémia mozdulatlansága is kellett hozzá.
Hozzászólás zárolva.