„Világéletemben írónak készültem” – interjú Szűcs Péterrel, a Dharma című könyv szerzőjével
Szűcs Péter rádiós műsorvezetőként kezdte karrierjét, majd újságíróként vált ismertté. Később mint utazó blogger, fotós is hírnevet szerzett. Az írás azonban mindvégig szenvedélye maradt, bár eredetileg botanikusnak készült. Első regényében pedig mindez tökéletesen visszaköszön.
Sok helyen családregényként aposztrofálják a Darhmát, de aki elolvassa rájön, hogy ennél jóval több. Korrajz, szerelmi történet és rengeteg kérdés is felvetül benne az élettel, érzéseinkkel kapcsolatban. Tekinthető ez a saját útkeresésednek, hitvallásodnak is?
Abszolút. A Debreceni Ünnepi Könyvhéten is volt egy könyvbemutató a napokban, ahol Gyürky Katalin irodalomtörténész kérdezett a Dharmáról. Ő Illyés Gyula: Puszták népe című művéhez hasonlította a szociográfiai érzékenységet, amivel a Dharmában találkozott a Biharnagybajom epizódnál. Amikor azt kérdezte, hogy tudatos volt – e részemről ez, azt válaszoltam, hogy nekem ez a természetes közegem volt, hiszen abba nőttem bele, amiről írok. Korrajz a második rész, a szocialista Magyarország utolsó napjai és a rendszerváltás utáni útkeresés, és már korrajz az Y generációs lány történetének háttere is, de természetesen mindhárom főszereplő, István, Tamás és Léna is a saját útkereséseim és történeteim megtestesítői valahol.
Korábban rádiós műsorvezető, újságíró, szerkesztő voltál. Aztán hátat fordítottál mindennek és nyakadba kaptad a világot. Utazó bloggerként és fotósként is szép sikereket értél el. Szerencse kíséri utadat bármerre is mész, mint könyved főhősét. Mennyire alakítod tudatosan az életed?
Igyekszem, hogy száz százalékosan tudatos legyen, de bármennyire igyekszem is, sokszor kicsúszik a kezemből az idő. Jó, ha minden nap tudok tanulni valamit, akár magamról, és minden nap igyekszem jobb lenni annál mint az előző napon voltam. Persze a folyamatos fejlődés helyett vagy mellett visszaesésekkel is számolnom kell.
Aktív személyiség vagy. Hogyan hatott rád a kényszerű leállás, hogy nem utazhattál?
Ennek a kényszerű leállásnak köszönhetem azt, hogy megírtam az első regényemet és magamra találtam az élet egyik fontos területén.
View this post on Instagram
Volt szerencsém többször is veled utazni. Elmondhatom, hogy egészen más szemszögből látod a dolgokat, mint a nagy többség. Persze pozitív értelemben. Honnan ez a nagy életszereteted? És hogyan tudod mindezt megőrizni?
Nem volt ez mindig így, de aztán megtapasztaltam, hogy nekem lesz jobb, ha nem hagyom magam lehúzni egy pillanatnyi rossz érzéstől, negatív körülménytől, hanem inkább igyekszem felemelni mindazt, ami körülöttem van. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem élem meg a fájdalmat vagy nem dühöngök, de már sokkal jobban takarékoskodom az energiákkal. Nem juthat mindenre és mindenkire belőle, de rengeteg felszabadítható, ha az értelmetlen gyűlölködést és dühöngést, mások szapulását egyszerűen nem hallgatja az ember, hanem csak fogja magát és tovább lép. Ezen túl szeretem a szépet és igyekszem meg is látni mindenben.
Készülsz már a következő regényedre? Illetve vannak-e már konkrét terveid a jövőre nézve?
Igen, már gyűjtöm hozzá az anyagot és elmerültem az emlékeimben is a második regényemhez. Konkrét tervek közül egy Latin-Amerika trip van kitűzve a közeljövőben, amit már két éve tologatok. Érzem, ahogyan alakul át az életem, és azt is, hogy mennyire otthonosan érzem magam a saját bőrömben, nem kell már feltétlenül nagyon messzire menni. Erről az érzésről és az íróvá válásról szól nekem az első regényem, a Dharma is.
Ezt is olvasd el:
„A kötés egyszerre régi és új” . interjú katona évivel az „éviköt” márka lapítójával
Hozzászólás zárolva.