A szomszéd baracklekvárja mindig finomabb…

Láttam, amint nagy vödrökkel cipelte a korai sárgabarackot a kertből, aztán éreztem a főzés közbeni hamisítatlan illatot. Persze, hogy átmentem kérdezni…vagy inkább kóstolni?

Hozzávalók:
1 kg sárgabarackra
3o-4o dkg cukor
1 gr citromsav.
nátrium-benzoát

Vali elmesélte, hogyan készült:
„Én a barackot nem hámoztam meg, csak jól megmostam, és a sérült részeket kivágtam. Kézzel összegyúrtam a cukorral és a citromsavval. Egy éjszakára hűtőbe tettem. Kisadagonként keményre főztem, üvegbe töltöttem, a tetejét megszórtam kevés tartósítószerrel, nátrium-benzoát porral. A sütőt 1oo fokra állítottam, és ott  kb 1-2 órát dunsztoltam. Amikor kihűlt, celofánnal lekötöttem, a kamra polcaira pakoltam, aztán egy kicsit gyönyörködtem bennük. Maradt egy fél üvegre való, ahhoz mindjárt sütöttem is palacsintát…”
(Megjegyezzük, hogy akár egy jó adag darás tészta is örülne ilyenkor a friss lekvárnak)
A sütős dunsztolásra azonban még rá kellett kérdeznem, hátha ebben rejlik a finom lekvár titka:
„Kérget szárítok a tetejére, kb 80-100/fokon néhány órát a sütőben. Mikor kiveszem,akkor szórok a tetejére tartósítót, majd lekötözöm és pokróccal betakarom. Így hagyom fokozatosan kihűlni.”

A hozzávalók esetében a cukormennyiség ízlés dolga. Az előkészítés is többféleképpen zajlik: van, aki meghámozza a barackot, van, aki ledarálja, ha pedig jó érett, akkor egyszerűen „összemuszikolja”, ahogy a nagyim mondaná. A dunsztolás nagyjából hasonlóképpen működik, bár hallottam, hogy valaki tepsibe, forróvízben állogatja fel a teli üvegeket. Én például, ha csavarosan jól lezárom, még fejre is állítom, és pokróc nélkül hagyom kihűlni.
Van, aki dzsemesre főzi, van, aki annyira szét, hogy a gyümölcsdaraboknak híre-hamvuk sincs. A lényeg, hogy a saját készítésű lekvárnál nincs is jobb. Talán csak a szomszédé …

Még sosem sütöttél palacsintát? Vagy leragad, szétesik? Mutatjuk lépésről-lépésre, hogyan is kell!