Lecsó

Hozzávalók:

1,5 kg paprika
6 db közepes paradicsom
házi paradicsompüré
2 db vöröshagyma
egy darab kolbász
fél csésze rizs
só
pirospaprika
egy púpos evőkanál sertészsír

Elkészítés:

A zsírt megmelegítettem, és lassú tűzön üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymákat. A hagymát én azonnal meg szoktam sózni, amint a zsiradékba kerül, mert a sótól levet ereszt, és abban hamarabb párolódik puhára, mint anélkül. Közben csíkokra, majd a csíkokat tovább darabolva kockákra vágom a paprikát, a paradicsomnak kivágom a zöld csumáját, aztán négybe vágom. Amikor a hagyma puha, rádobom a paprikát, és néhány percig melegítem az ételt, hogy a paprika átforrósodjon. Megszórom pirospaprikával – én azt szeretem, ha igazán gazdag, piros a lecsó színe, tehát úgy egy evőkanálnyi paprikát használok -, elkeverem, hozzáadom a rizst és a paradicsomot a készülő lecsóhoz. Megvárom, míg felforr az étel, megsózom, és felöntöm a magam által eltett paradicsompürével. Ebben fog a rizs megpuhulni, ezt szívja majd magába. Isteni lesz! Fedő alatt főzöm tovább a lecsót, időnként megkeverem, de nem vadul, csak hogy a rizs mindenhol meg tudjon puhulni. Ha beszívta a levét, adok még hozzá a paradicsomléből. Közben a negyedelt paradicsomok is megfőnek, a paprika is megpuhul, a rizs is készre fő. Nem sokkal a főzés vége előtt adom az ételhez a karikázott kolbászt, mert nem szeretem, ha a kolbász íze kifő a lébe, szeretem, ha annak a tányéron is van íze, ha értitek, mire gondolok. Tudom, hogy az ízhatás akkor is hasonló, ha a főzés elején adom hozzá a füstölt kolbászt, én mégis jobban szeretem ilyenkor beletenni a lecsóba. A rizses lecsónak legtöbbször nincs külön szaftja, hiszen minden ilyesmit a rizs elhasznált, magába szívott a fővés során. De ne aggódjunk, azért lesz mit kitörölni a tányérból a kenyérrel így is!