Pirított szarvasmáj sült hagymakarikákkal, batáta és céklakörettel
A napokban egy vadász ismerősünk meglepett egy jókora, frissen lőtt szarvas májával, amit ezúton is nagyon köszönök. Lévén hogy estefelé érkezett az „áru”, a friss elkészítés szóba sem jöhetett – így három, nagyjából egyenlő részre vágtuk a husit, amik ezután a fagyasztóba vándoroltak. Tegnap Eszti a boltban bevásárolt batátából és céklából, majd azon agyalt, hogy mit is készítsen belőlük. Reggel arra gondoltam, hogy az egyik szarvasmáj adagot jó lenne elkészíteni ebédre, amihez viszont mindkét zöldség tökéletes köretnek tűnt – úgyhogy egy kollektív főzés elképzelése kezdett kialakulni. Eszti lesz a köretes, én pedig a húsos séf – vagyis egri húsimádó barátunk ismét együtt főzött élete párjával.
Életem párja a céklákat alufóliába csomagolta, majd a sütőben addig hagyta őket, amíg meg nem puhultak. Ekkor kesztyűt húzott, meghámozta mindet – majd egy serpenyőben lepirította az összes céklakockát. Míg a céklák készültek, addig a batátákat is megpucolta, felkockázta, illetve néhány fehérhagymával is ugyanezt tette. Ezek a zöldségek is serpenyőbe kerültek, majd kellő sütés és fűszerezés után a köretek már el is készültek.
Én közben a májat kicsit megpucoltam, majd vékony szeletekre vágtam fel. A szeletkékből kb egyenlő vastagságú csíkokat vagdostam, amiket nagyon vékonyan megszórtam étkezési keményítővel. Néhány fej közepes méretű vöröshagymát megfosztottam a héjától, majd felkarikáztam őket, de nem törekedtem a túl vékonyka szeletekre. A hagymák is kaptak egy adag étkezési keményítőt, persze úgy, hogy igyekeztem minden egyes karikát átforgatni a keményítőben. Harmadik összetevőként húsos szalonnát szeleteltem és csíkoztam fel, amivel máris elkezdtem a sütési műveletsort.
A serpenyőben kevés olajon elősütöttem a szalonnákat, majd ugyanebben a zsiradékban megpirítottam szarvasmáj csíkokat is – amikhez még két gerezd fokhagymát is dobtam. Mivel korábban még sosem készítettem ezt a fajta májat, így az első darabokat rögtön kóstolgattam is – már csak azért is, hogy ne készítsem se túl, se alul a májat.
Az első darabok után már érződött, hogy alig kell hőkezelni a csíkokat, amint kap egy kis barna pörzsréteget, már fordítani is kell a húst – majd pár perc után már lehet is cserélni a csíkocskákat.
Amint a májak elkészültek, már csak a sózásuk és borsozásuk hiányzott, na meg a hagymakarikák sütésén volt a sor. Néhány perc elteltével már tálaltunk is – aztán pedig élveztük a közös munka eredményét. A két zöldség tényleg nagyon jól passzolt a szarvasmáj csíkokhoz, aminek az ízét pedig szintén kiemelte a sült hagymakarika íze és roppanóssága is.
Hozzászólás zárolva.