Szilvás gombóc, ahogy nagymamám készítette
Nagy kedvenc nálunk. Nagyanyám, a drága, zseniálisan készítette, látom magam előtt, ahogy az ezeréves gyúródeszka fölé hajolva dolgozza a tésztát, majd a keskeny pengéjű, fanyelű késsel szabályos négyzetekre darabolja nyújtás után. Akkor se értettem, és sajnos ma, több évtized elteltével se sikerült rájönnöm a titokra, hogyan volt képes minden tésztát – legyen szó gombócról vagy levestésztáról, esetleg pitéről – olyan mértani pontosságúra nyújtani és vágni, mint ahogy tette.
Hozzávalók:
1 kg sárga héjú, lisztes krumpli, ún. Ella
liszt, amennyit felvesz (ez kb. olyan 20 deka, ha jó fajtájú krumplit vásároltunk)
szilva
cukor,fahéj
Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzöm, még forrón meghámozom, forrón áttöröm, majd hagyom teljesen kihűlni. Közben a szilvákat kimagozom, félbe vágom. Amikor a krumpli már hideg, elkezdjük adagolni hozzá a lisztet, mindig keveset, nehogy elrontsuk az arányokat. A tészta akkor jó, ha már rugalmasan lehet gyúrni, nem morzsálódik, szép sima. Lisztezett deszkán kinyújtjuk olyan 2 mm vékonyra, négyzeteket vágunk belőle, és bebugyoláljuk vele a szilvákat, amiknek közepébe egy kis fahéjas kristálycukrot teszünk, el nem rontja, az biztos. Gombócot formálunk a tésztából, a fölöslegesnek ítélt darabokat lecsipkedjük a gombócról, és egy nagy lábasban, lobogva fővő vízben kb. 6-7 darabonként megfőzzük. Nem kell neki sok idő, csak amíg feljön a víz tetejére. A nyers gombócokat ne várakoztassuk sokáig, mert a krumplis tészta hajlamos az állás során megpuhulni. A gombócokat pirított zsemlemorzsába szedjük, rázogatva eloszlatjuk felületükön a prézlit, majd tálaljuk. Fahéjas porcukor jár hozzá.
Hozzászólás zárolva.