19 éve Csernobil!
Soha nem fogom tudni elfelejteni, akkor 1986. április 25.-én- a ma tizenkilenc éves lányom- éppen három hónapos volt, én pedig friss terhes a később elvetélt magzatommal. Mindenkinek van élő emléke erről a napról, nekünk hiába mondják, bizonyítják, hogy nem történhetett velünk semmi baj!
Helikopterről 5 000 tonna bórtartalmú homokot szórnak a romokra. Nitrogénnel hűtik a reaktor alatt a területet. (ú)
A lezárt zónában vaddisznók, őzek, szarvasok szaporodtak el. Nyomukban a farkasok. Beállt egyfajta egyensúly. Rengeteg a gomba, de az a legveszélyesebb: magába szívja a céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. A növényzet meséli a legtöbbet. Az egykor művelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt „vörös erdő” – a sugárzástól kiégett fák – nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Az itt szedett magokból viszont egészséges fák nőttek a tiszta talajban.
A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az 1986-os reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a régióból a rendellenesen fejlődő állatokat.
Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást.
forrás: ÚjSzó
Hozzászólás zárolva.