VÁNDORTÁRLAT
Itt a 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás
A járvány miatt fél év csúszással, de végre látható lesz a Magyar Sajtófotó Kiállítás a Capa Központban, valamint később az ország más pontjain is. Holnap, szeptember 9-én ingyen látogatható!
A megnyitó és a díjátadó ezúttal zártkörű volt, de az eseményről és Háy János író méltató szavairól videó készült, ami a Központ (www.capacenter.hu) és a Magyar Sajtófotó Pályázat portálján (www.sajto-foto.hu) lesz látható. A tárlat a neves fotós, Szigeti Tamás rendezésében mutatja be a tavalyi év legjobb, legérdekesebb sajtófotóit, szeptember 9. és november 15. között.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nagydíját Hajdú D. András kapta, A fal, amit mi kerítésnek hívunk című, a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia kategóriába beadott sorozatával.
Az André Kertész nagydíj győztese pedig Kovács Bea, aki Éber kóma című sorozatával a Mindennapi élet kategóriában pályázott.
„A fotóriporterek munkáin keresztül újra láthatjuk, felidézhetjük az előző esztendő legfontosabb politikai eseményeit, szomorú és vidám történéseit, az egyre nagyobb hangsúllyal jelentkező globális és helyi környezeti változásokat. Felidézhetjük a kiemelkedő sportversenyeket, eredményeket, visszaidézhetjük a legemlékezetesebb kulturális rendezvényeket és újra szembesülünk a sokszor elszomorító, megoldatlan társadalmi problémákkal, vagy éppen örülhetünk annak, ha a képek a helyzet javulásáról számolnak be – vezette fel a kiállítást Sziget Tamás kurátor.
Beszélt arról is, hogy a 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás szerepe az emlékezés és emlékeztetés szempontjából most még nagyobb a korábbiaknál. Hiszen az elmúlt hónapokban, a világjárvány kitörése óta, alaposan megváltozott az életünk, és megváltozott a dolgok jelentése és jelentősége. A Capa Központban, a sajtófotó kiállításon látható nagydíjas képsorozatok, Hajdú D. András és Kovács Bea munkái, de láthatjuk Ajpek Orsolya képriportját is a Hableány tragédiájáról, Mohai Balázs és Urbán Ádám koncert- illetve cirkuszfotói – amelyek mostanában el sem készülhetnének –, nem csak a sokszor szomorú, néha vidám és időnként felemelő eseményekre, történésekre emlékeztetnek, hanem arra is, hogy nem is olyan régen volt egy normális életünk. Bízunk abban, hogy ez a normális élet hamarosan visszatér és a fotóriporterek nem csak a pandémiát fotózhatják majd, hanem újra korlátozások nélkül dolgozhatnak, hogy bemutassák, megörökítsék mindazt, ami velünk és körülöttünk történik, normális időkben.
Hozzászólás zárolva.