„50 év körüli pedagógus, diplomáját visszaadná…”
Nem hálás feladat manapság pedagógusnak lenni…És vajon mit ér ma, a tanítói/tanári diploma? A jelen helyzet szerint egyre kevesebbet…
Aztán felbátorodva és felháborodva most úgy gondolják, mégis csak bele-beleszólnak az iskolai nevelésbe …mert hát kritizálni könnyű, de a saját gyereket megzabolázni azt ugye mégse annyira…
A jogaikat jól ismerik, a kötelességüket kevésbé, így aztán nem csoda, hogy folyamatosan köpködik és támadják a pedagógust a naponta kialakult helyzetért…mert ugye most erről szól a közhangulat.
Bolond, aki ma már pedagógusnak áll. Az újak úgysem bírják, az öregek belefásultak. Már akit még nem ért el a leépítés, egy egész életet elsöprő hulláma.
Mert ugye így 50 körül, mit is tegyen az ember egy pedagógus diplomával… Semmire nem jó. Másra meg egy kicsit kemény…- fejezte be kesergőjét ismerősöm.
– És most mihez kezdesz?- tettem fel a költői kérdést, miközben magam is jól tudtam, szinte reménytelen a helyzete.
– Fogalmam sincs…
De tudod, gyakran álmodom arról, ahogy édesapám kislányként megkérdezi tőlem, mi akarsz lenni édes gyermekem?
És a válaszom mindig ugyanaz:- „Tanító szeretnék lenni, apám…”
Mindezek ellenére is…
Hozzászólás zárolva.