ISKOLAPSZICHOLÓGUST KÉRDEZTÜNK 2.
A ballagásokat be kell pótolni, különben elmarad az iskolásévek fontos lezárása
Iskolapszichológusok arra figyelmeztetnek, mindannyiunkon láthatók már a kifáradás jelei. Cikkünk első részében egy budapesti iskolapszichológussal beszélgettünk, most pedig egy vidéki kisváros szakemberét kérdeztük.
Később, a családi memoárok fontos eleme lesz az élmény, hogy közösen, együttes erővel képesek voltunk megbirkózni ezzel a helyzettel is. Ilyen módon adhatunk mintát gyermekeinknek a megküzdésről és a családi összetartás erejéről, amely később egyéni szinten, a saját küzdelmeiben is erőforrássá válik a számára.
Nem érdemes tabuként kezelni semmit, hiszen minden válasz biztonságot nyújt a gyermeknek, ha beszélünk róla. Az elhallgatás, titkolózás, „te még ehhez kicsi vagy” hozzáállás csak félelmet, szorongást kelt a gyermekben. Maradjunk tehát tudatosan a racionalitás talaján, kommunikáljunk gyermekünkkel őszintén a kialakult helyzetről és mutassunk jó példát neki arról, hogyan lehet és hogyan érdemes kezelni ezt.
Diána TIPPJEI: otthoni testmozgás, légzőgyakorlatok, meditáció, zenehallgatás, imádság, befelé figyelés, olvasás, színezés, kézműveskedés
Arra viszont mindkét szakember felhívja a figyelmet, hogy az iskolapszichológusok országszerte továbbra is várják a lelki támogatásra, tanácsra szoruló szülőket, gyerekeket és pedagógusokat egyaránt.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
A budapesti iskolapszichológussal készült cikkünket IDE KATTINTVA olvashatjátok el.
Hozzászólás zárolva.