A csábos Ikrek vonzásában

„Kettősség! Ösztön és tudat – tér és idő – véges és végtelen – forma és tartalom – álom és halál – élet és lét – fájdalom és gyönyör, csupa egy meg egy, amit össze kellene olvasztani, eggyé kellene forrasztani, hogy megértsük, átéljük, megnyugodjunk és boldogok legyünk ”

Milyen jól megfogalmazza Karinthy az emberiség egyik legősibb dilemmáját: a kettőségek csábító és romboló erejét.

Az ókori szemléletre is jellemző már a dualista (kettős) gondolkodás. Platon például vallja, hogy az anyagi világ csak tökéletlen utánzata lehet az ideák világának.

Test és lélek- szakította  ketté az orvostudomány az embert. De vajon jó ez így?

Sokszor beteg a test, és nem leljük magyarázatát. Szinte feldaraboljuk négyzetcentinként, hogy ráleljünk az okokra, miközben a testi tünetek mögött pont az emberről felejtkezünk el. Pedig gyakran a lélek produkál elképesztő testi tüneteket.

Az ún. holisztikus szemléletű orvoslás végre kezd rájönni, hogy az ember egy – ahogy Karinthy is megfogalmazta – ezért nem szabadna szétválasztani erőszakkal ezt az egységet, hanem testet és lelket együtt kellene orvosolni.

A kettősség milyen sok tekintetben megfigyelhető az emberen-emberben is. Gondoljunk csak arra, mennyi páros testrészünk van – szem, fül, kar, láb stb.- és ezek mind mennyi betegséget vonzhatnak.

A lélek is gyakorta kerül a kettősségek feszítésébe: egyszerre szeretünk és gyűlölünk valakit. Van, amikor érzelmi hullámvasútunk felvisz, aztán a mélybe röpít. Vannak, akik (a bipoláris depresszióban szenvedők) egyszerre tapasztalják, és szenvedik meg ezt a kettősséget.

Kettőség adja a szerelem és a párkapcsolat alapját: férfi és nő. Hajdanán egyek voltak, vélték az ókoriak. Aztán Zeusz kettéválasztott bennünket, azóta keressük másik felünket. Néha reménytelenül.

De a Biblia egyik teremtéstörténeti verziója is ugyanezt a szemléletet vallja: Éva Ádám oldalbordájából született.