A csokoládé, mint afrodiziákum
Régi elképzelés, hogy a csokoládé fokozza a szerelmi vágyat. Vizsgáljuk csak meg, van-e igazság ebben az állításban. Valóban szerelmes kedvünkben leszünk a csokoládétól? Bár csábító a gondolat, mégis úgy tűnik, hogy a csoki szerelmi varázsszerként csak mítosz.
Igaz volna, hogy a csokoládé szerelmi varázsszerként is használható? Sokan szeretnék tudni a választ, de vajon van-e egyáltalán valami alapja ennek az elképzelésnek?
Az azték uralkodó, Montezuma mindenesetre így gondolhatta. Amikor ugyanis az uralkodó elé vezetett indián lányoknak töltöttek egy csészényit a Montezuma által igen kedvelt chocolatl italból, a fiatal lányok szégyenlősségét az ital állítólag teljesen legyőzte. Az ital tehát varázserővel hatott.
A chocolatl italt egyébként sok rituális alkalomhoz kötődően is fogyasztották, így pl. a férfivá avató szertartások vagy házasságkötés alkalmával.
Mikor a chocolatl ital megérkezett Spanyolországba, illetve innen eljutott egész Európába, szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy – különös tekintettel gátlásokat felszabadító hatására – helyénvaló-e az ital fogyasztása.
Bécsben már 1624-ben elmarasztaló tanulmány jelent meg a kakaóról, mely az italt a szenvedélyek fellobbantójának nevezte. A szerző egyértelműen azon a véleményen volt, hogy az egyik szerzetesrendet érintő botrány soha nem következett volna be, ha az érintett személyek nem fogyasztanak kakaót. Határozottan kiállt amellett, hogy a barátok ne ihassanak kakaó alapú italt, azaz chocolatl-t.
Madame du Barry is szerelmi vágyfokozónak tekintette a csokoládét: ezt az italt szolgáltatta fel szeretőinek. Casanova állítólag szívesebben ivott csokoládét, mint pezsgőt.
Az elképzelés, miszerint a csokoládé képes a szenvedélyek fellobbantására, tartotta magát a 18. században is.
Egy orvos, Louis Lemery szerint a csokoládé stimuláló tulajdonságai révén képes Vénusz tüzének fellobbantására. Praktizáló orvosként a szerelmi csalódáson átesettek számára ajánlotta az italt.
1712-ben Angliában a Spectator című divatos folyóirat arra figyelmeztette női olvasóit, hogy óvakodjanak a szerelmi kalandok, a csokoládé, a regények és más efféle, szenvedélyeket feltüzelő veszélyek hatásaitól.
Vagy említhetnénk azt a 18. századi német réztányért, melyen a feleség egy csészében csokoládét kínál férjének, a tányér felirata egyértelművé teszi, hogy milyen céllal.
Hozzászólás zárolva.