A félreismert finomság: pacal
Előítéleteimet levetkőzve sikerült megbizonyosodnom róla, hogy a pacal nagyon finom, azóta szorgalmasan járom e finomság lelőhelyeit – egy asztaltársam neologizmusával élve -, a „pacaldákat”.
A városon kívül, a helységnévtáblával egy vonalban üzemel a motoros kocsma. Fából vaskarika, ha ugyanis az ember motorral érkezik, akkor csak kólázhat, ahhoz meg minek kocsmába menni, gyalog meg messze van, így ide ritkán vetődünk el. Pedig ha nem a bunkó pincérlányt fogja ki az ember, akkor kellemes este eltöltésére nyílik lehetősége. Enyhén pikánsra főzik a pacalpörköltet, s hagymakarikákkal a tetején szolgálják ki – ilyent csak itt tapasztaltam. Jól csúszik rá a sör.
S van egy távoli pacalda is, melynek stabil kuncsaftjai vagyunk, mindig megállunk a 75-ös főút és az E 77-es út kereszteződésénél, ott, ahol a vándor Ipolyság vagy Zólyom felé fordíthatja a rudat. Van ott egy szocreál autós étterem, vadásztrófeákkal és zenegéppel, valamint pacalpörkölttel. Ez utóbbiból kis és nagy adagot is lehet kérni, de a nagy sem embert próbáló, ha elég hosszú ideje vezetünk. Knédlivel szolgálják fel. Ha az ember este érkezik, az egész napos melegen tartástól már érettebb, zamatosabb.
Láthatjuk tehát, aki keresi a pacal társaságát, bárhol fellelheti, aki pedig a pacalt szereti, rossz ember nem lehet.
Pacalpörkölt – én így csinálom
Hozzávalók: 2 kg előfőzött, mélyfagyasztott pacal, 3-4 nagy fej vöröshagyma, egy öklömnyi fokhagyma, 3 evőkanál paprika, zsír, só, bors.
A hagymát a zsíron (a pacalhoz nem illik az olaj) megpirítom, rászóróm a paprikát, majd érzéki, lágy mozdulatokkal a fazékba szórom a felcsíkozott pacalt. Megkeverem, és kevés vizet aláöntve, a sót hozzáadva főzöm. Mikor már félig főtt, akkor adom hozzá a borsot és a fokhagymát, ez utóbbit zúzva. Lassú tűzön puhára főzöm. Foszlós fehér kenyérrel és hideg sörrel a legjobb.
KOCUR LÁSZLÓ
Hozzászólás zárolva.