A gólya zaklatja az embert?!

Az ember egyik legfontosabb feladata, hogy mindenfajta életnek tisztelettel adózzék, és rossznak tartsa bármilyen élet megsemmisítését vagy veszélyeztetését. Mi azonban kénytelenek vagyunk más életek rovására élni, pusztítani, vagy életeket veszélyeztetni. Ehhez pedig- Schweitzer szerint –  csak a legvégső esetben szabadna folyamodnunk.

Meg kellene szabadulni elbizakodottságunktól, attól a nagyképű gondolattól, hogy mi olyan kulturáltak vagyunk

Helyette azonban mit csinálunk?

Átalakítjuk a Föld felszínét, lebetonozunk, ráépítünk, kiirtunk és feltöltünk, ezzel pedig drasztikus klímaváltozást idézünk elő.

Eljuttattuk bolygónkat a földtörténet hatodik nagy kihalási korszakába. A múlt században valószínűleg több mint kétszázötvenezer faj halt ki; ebben az évszázadban ezt beszorozhatjuk akár 20-szal is.

Szén -dioxid tonnákat nyomnak az erőművek és finomítók a levegőbe, de hasonlóan nagy tragédiákat okoz az erdők kivágása.

Állandóan figyelmeztet minket a természet: árvizek, hurrikánok és egyéb természeti katasztrófák, drasztikus időjárás változások formájában. Nézzük a tv-t és szörnyülködünk, hisz a média látványosan tálalja a történteket, megfelelően szítja a pánikot, csak épp a miértekre nem keresi a választ.

Mi pedig, miközben bekanalazzuk az utolsó pár falatot, elégedetten dőlünk hátra: De jó, hogy ez nem velem történt meg. Pedig folyamatosan velünk történik.

40 fok meleg van, süt az aszfalt, a levegőben szinte vágni lehet a kipufogógázt. Vasárnap özönvízszerű eső zúdult a városra. Itt rostokolunk a másféléves gyerekkel, hogy mikor merjünk kimenni a levegőre. Mikor nem kap ő szmog mérgezést, és mikor nem jön rám egy fullasztó allergiás roham? Mikor nem perzseli fel a napsütés a bőrt, és szórja szét a rákot, a daganatot rajta?

Csernobil idején nem engedett ki bennünket apánk a vizes fűbe játszani, és az akkor cseperedő testvérem nem ehetett semmilyen friss zöldséget. A családomban mindenki pajzsmirigy problémákkal küszködik 1986-óta. Ez kire tartozik?