A gyermekágyi depresszió II.rész
A női élet egyik legjelentősebb, életet meghatározó változása az, amikor az asszony anyává válik, az addigi párkapcsolatból családdá alakulnak, magyarul és egy szóval: megszületett a gyermekük.
A gyermekágyi depresszió előfordulási gyakorisága nem függ az anya életkorától, gyermekei számától.
Viszonylag könnyebb azoknak a nőknek és családoknak a helyzete a gyermekágyi depresszió felismerése területén, ahol a családban már volt felismert és kezelt depressziós, illetve az anyának még a gyermeke születése előtt volt felismert és kezelt depressziós epizódja.
Mikor gyanakodjunk gyermekágyi depresszióra?
A gyermekágyi depresszió könnyebben alakul ki azoknál a nőknél, akiknek az életében volt már depressziós epizód. (De ez nem jelenti azt, hogy aki depressziós volt már életében, az a gyermekágyi időszakban a megváltozott hormonális állapot és megváltozott, megterhelő élethelyzet miatt ismét aktiválódik.)
A gyermekágyi depresszió tünete lehet az ingerültség és az agresszív érzések előtérbe kerülése is. Sok nő él át lehangoltság, vagy szorongó érzések helyett indokolatlan dühöt férje, vagy gyermeke, vagy olyan személyek iránt, akiknek véleménye szerint „segíteniük” kellene.
A gyermekágyi depresszió jele lehet az igénytelen külső önmaga és gyermeke vonatkozásában. Ezek az asszonyok előző szokásukkal, ápoltságukkal ellentétbe egyre elhanyagoltabbá válnak. Ennek lehetnek feltűnő, de rejtettebb jelei is. Az is lehet, hogy a gyermeke agyoncicomázott, csak ő hanyagolja el magát, vagy fordítva.
A gyermekágyi depresszió jele lehet az étvágy és az étkezési szokás megváltozása. Ez jellemző lehet csak a gyermekre vonatkozóan pl. állandóan attól fél, hogy gyermeke „éhen hal”, vagy elfelejt időben etetni. Más esetekben az édesanya étkezési szokása mutat gyökeres változást, emiatt fogy, vagy hízik.
A gyermekágyi depresszió felismerését nehezíti, ha a tünet a gyermekre vonatkoznak. Az anya vagy állandóan gyermekét félti „a fúvó szellőtől is óvja”, vagy pont ellenkezőleg hiányzik gyermeke iránti érdeklődés, maximum az ellátásra szorítkozik. Ezekben az esetekben a környezet hajlamos morális ítéletalkotásra: túl jó anya, túlzottan szereti, félti gyermekét, vagy pont ellenkezőleg, nem eléggé jó gyermekéhez.
Hozzászólás zárolva.