A halál eltörpült már az élet mellett
Tumormentes diagnózis, már csak a sugárterápia mellékhatásainak a következményeit kell kivárni, kibírni. Addig sok számítás létezik. A pajzsmirigyem csak majd lehet beállítani, a fogamhoz nem lehet hozzányúlni, hiába ment mindegyik tönkre, majd … Kellene valami rehabitáció, de az Magyarországon nem megoldott, nincs ahova mehetnék, mert ehhez nincs képzés, nincs orvos.
És ha őszintén azt mondja neked, -én nem azért vagyok, hogy törődjek veled, az a te dolgod, ha beteg is vagy. STB.
És szerettek, és én szerettem.
Én már az az ember vagyok, akit gondolatban eltemettek, leírtak és túl is vannak már mindenen, hiszen a felelősséget én látványosan fel is vállaltam számukra.
Ez egy másállapot.
Ehhez képest a filmeken látott tragikus és szép halál romantikusnak tűnik nekem.
Csak az a lényeg, hogy intelligensen háttérbe szoruljak, és értsem meg, hogy ezt nehezen lehet feldolgozni, és viselkedjek úgy, mintha nem is történt volna semmi.
Vagy esetleg,, próbáljam megérteni, hogy milyen volt másoknak elviselni a gondolatot, a lelki terhet.
Igaz szép volt tőlem, ahogy végig csináltam egyedül, de most vigyáznom kell arra, hogy túl hosszú a történet, már elfogyott a türelmük.
Pedig eddig csak a türelem kellett, most már lehetne szeretni is…figyelni a változásra
Hát nehéz élni, ki kell érdemelni…
De ez is egy más állapot….
Beszélni nem beszélünk sem erről, sem másról, csak az élet dolgairól monologizálunk, játszunk.
És nem ordítok, berekedek.
Szeretnék egyszer vízipipát szíva a szőnyegen körülülve szeretteimmel úgy lenni, úgy beszélgetni, ahogy egyszer Zsuzsival ott a várban.
Egy év alatt ez volt az egyetlen tiszta emberi élményem, ahol minden gesztus őszinte volt.
Nem vagyok felmentve semmi alól, a történetnek nincs vége és poén sincs.
Dénerzsi
Hozzászólás zárolva.