A jók hamarabb mennek el? Miért van ez?!
Sokan úgy gondolják, hogy megteremthetik saját sorsukat, tetteik és kitartásuk révén. Ezért gyakran teszünk olyan megjegyzéseket, hogy ez a sorsunk, mert hisszük, hogy igenis létezik a végzet.
A két típus között a gondolatok és tettek összhangjában is lényeges különbség mutatkozik. Ha a "jó ember" szeretne valamit, sokat gondolkodik, mérlegel. Mire a tettekre kerül a sor, valójában már egészen mást tesz, mint amire eredetileg gondolt. Ugyanez a "rossz emberre" nem jellemző, amit gondol magában azt meg is teszi. Nem gondol a jövőre, a következményekre, úgy cselekszik, ahogy az neki az adott szituációban kellemes.
A végkövetkeztetés persze nem az, hogy váljunk "rossz emberré", mert akkor meggazdagodhatunk, és nem leszünk betegek.
A "rossz embernek" is van szíve, és tudatában van annak, hogy nem cselekszik helyesen egyes szituációkban. Ugyan gyorsan továbblép a problémákon, eltusolja, de lelke mélyén vágyik arra, hogy a jók táborába tartozzon.
A "jó emberek" hamarabb megtalálják a boldogságot, mint a rosszak. Mert a rossz ember nem tud jövőben gondolkodni, csak az adott térben és időben.
A "rossz ember" végzete a magány, a "jó emberé", pedig a boldogság, mert mindent értékel az életben.
DA
Hozzászólás zárolva.