A kukabúvárkodás sem szégyen, ez is a nászút része! Képekkel!
Árpi és Zita még 2011-ben a fejükbe vették, hogy hosszú nászútjuk során körbekerékpározzák a világot, és folyamatosan beszámolnak kalandjaikról. A három és fél év alatt eddig mintegy 30 országba jutottak el, letekerve 30 ezer kilométert. Vajon most éppen merre járnak? Nézd meg a képeket!
Az Egyesül Államok után most Mexikóban, a Yucatán félszigeten jár a bringapáros. Íme Árpi és Zita legújabb személyes beszámolója!
„Mexikóban az emberek nem zárkóznak be a légkondis otthonaikba és autóikba, és még az autópályán is biciklizhetünk!
Utóbbit a rend őre javasolta nekünk, és mikor tanácsára felhajtottunk, meglepetten tapasztaltuk, hogy a széles leállósávban biztonságosabb biciklizni, mint a keskenyebb, de hasonlóan forgalmas kisebb utakon. Épp csak a szembeforgalomra kell figyelnünk, ugyanis a helyiek előszeretettel bringáznak az autópályák leállósávjában mindkét irányban.” Árpi ifjú feleségével több száz kilométeren át szívta magába az autópályán kerékpározás különleges élményét.
Akárcsak utazásuk kezdetén, a szintén veszélyesnek beállított Iránban és Pakisztánban, itt is csak vendégszerető, kedves helyiekkel találkoztak, akik gyakran be is fogadták a vándorpárost egy-egy éjszakára.
„Az USA-ban rengeteg szörnyűséget hallottunk Mexikóról. Azt mondták, hogy be ne tegyük a lábunkat, mert nagyon veszélyes. Mi azonban biztonságban érezzük itt magunkat. Igaz, nem is félelemmel, hanem nyitott szívvel és kíváncsian utazunk, de azért elővigyázatosan. Akinek a szeme sem áll jól, azzal nem barátkozunk, éjszaka nem mászkálunk, a helyiek és más olyan utazók által tájékozódunk, akik már jártak azokon a helyeken, ahová mi még csak most tartunk. Az emberek merésznek és bátornak tartanak minket, pedig mi csak a saját utunkat járva, okosan próbálunk utazni, vagyis mondjuk inkább úgy; élni” – folytatja Árpi.
„Az utazás sok új kihívást és élményt tartogatott számukra, szenvedélyükké vált például a könnyűbúvárkodás. „Láttunk már alak- és színváltoztató tintahalat, cápát, teknősökkel is sikerült úsznunk. Remélem, Belizeben, Hondurasban vagy Costa Ricában delfinekkel is találkozunk majd!” – részletezi Zita.
A búvárkodást egyébként nem csak a tengerben fejlesztették tökélyre. „Először Ausztráliában, kezdetben még szégyenlősen fedeztük fel a kukákat, de végül győzött a kíváncsiság. Bontatlan, sértetlen csomagolású ételeket találtunk, annyit, hogy el sem bírtuk mind vinni magunkkal.”
„Legutóbb Arizónában kukáztunk, egy keresztény freegan közösséggel. Meghívtak magukhoz, és tele volt a hűtőjük csak kukázott élelmiszerekkel. Este elmentünk a helyi bioboltok és szupermarketek mögötti kukákhoz, és egy óra múlva egy egész furgonnyi élelmiszerrel tértünk vissza, még egy másik családnak is jutott belőle” – meséli (nem) mindennapi élményeiket Árpi.
Nem szégyellik magukat, mert szerintük az, hogy a kukákban ennyi romlatlan, bontatlan, egészséges étel van, nem csak az ő szégyenük, hanem a szabályhozóké és az elképesztően pazarló fogyasztói társadalomé is.
Zita és Árpi most Dél-Amerika felé veszi az irányt, ahonnan szűk egy év múlva szeretnének majd hazatérni Európába. „Találtunk egy 369 dolláros repülőjegyet Sao Paulóból Londonba, ami extrém olcsónak számít. Csak az a baj ezzel, hogy 19 órát kell közben várni az átszállásra Marokkóban. Ha végül ezt az utat választjuk, viccből elmondhatjuk majd, hogy ha csak egy pillanatra is, de jártunk Afrikában is” – számol be az ifjú feleség további terveikről.
Mind a hét kontinensre azonban már egészen biztosan nem fognak eljutni. „Nagy álmunk volt Patagónia is, lebiciklizni az Andok hegyláncai mentén egészen Tűzföldig, vagyis Dél-Amerika legdélebbi pontjáig, ahonnan járnak hajók az Antarktiszra. Ez azonban már nem fog összejönni, egyrészt pont a tél közepére érnénk csak oda, másrészt nagyon drága is lenne. Na de majd legközelebb!” – búcsúzik nevetve Árpi.
Zita és Árpád csupán napi 2735 forintból élnek és utaznak a világ körül, de nagyon gazdagnak és szerencsésnek érzik magukat.
Hozzászólás zárolva.