A lakás legveszélyesebb pontjai
Sajnos a balesetek egy része a legnagyobb körültekintés mellett sem előzhető meg, valamiért „úgy kell történnie”, de azok, amelyeknél utólag már okos az ember, megelőzhetők lettek volna.
A megelőzésre irányuló törekvések rendszerint azon buknak meg, hogy az ember leginkább a saját hibájából tud tanulni. A gyerekbalesetekben viszont az a szomorú, és azért mardos utólag a lelkiismeret, mert a felelősség a felnőtté, de a gyermek bőrére megy.
10-12 hónapos kor után már kikerül a hempergőből a baba. Sok gondot okoz, hogy mindent megfog, mindenre kíváncsi. Igyekezzünk eltávolítani útjából a veszélyes tárgyakat.
Mindent nem tudunk eltüntetni, ezért meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem. Ha tiltott hely közelébe megy, szóljunk rá határozottan: "Nem szabad!", és vigyük el onnan. Bizonyosan többször próbálkozik, ezért fontos, hogy a családtagok mindig egyformán reagáljanak.
A cél, hogy minél hatékonyabban ki tudjuk védeni a hibát, s a kivédhetetlen esetekben pedig helyesen segítséget nyújtani. Ha abból indulnánk ki, hogy baleset bárhol és bármikor bekövetkezhet, örökké retteghetnénk. Az állandó aggódás a gyerekért már akkor is elkerülhető, ha számba vesszük azokat a veszélyforrásokat, amelyekre lehet számítani. Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket.
Ez nem jelenti azt, hogy soha egy percre sem lehet magára hagyni. Fürdetéskor, strandon valóban nem hagyhatjuk magára, nem téveszthetjük szem elől, de a biztonságos kiságyban igen, itt elég időnként ránézni, és hallótávolságban maradni. Bárhol tartózkodunk is a gyermekkel először, érdemes egy gyors leltárt készíteni, mi válhat veszélyessé: a lakásban az éles vagy forró tárgyak, mérgek, áramforrás, esetleg állatok, labilis, mozgó tárgyak, amelyek ráeshetnek a gyermekre, vagy becsíphetik valamelyik testrészét, megmászható bútorok, amelyekről leeshet.
Esetleg a lakásban is, de főként a szabadban az állatok, télen a nagyon hideg, fagypont alatti hőmérsékletű tárgyak lehetnek veszélyesek. Azután tudatosítanunk kell, hogy mi is becsaphatók vagyunk. Nyugodtan otthagyjuk, pl. a gyermeket a megszokott helyen hintázni, hiszen már olyan ügyes. A hinta alatt puha pázsit, tehát, ha netán kiesik, sem történik semmi. És nem figyelünk föl rá, hogy valaki, valamiért – ha nem is pont alá, de még veszélyes távolságba – odatett egy követ…
Hozzászólás zárolva.