A másik oldalon süt a nap! Menj át!

Borús az idő is, a  hangulatunk nem igazán derűs. Van ugyan, aki könnyedén, játszva átsétál a gondokon, arcán mindig mosoly ragyog, s arra gondol, hogy a felhők mögül majd csak kibújik a nap.

 Az ilyen típusú embernek jó képessége van arra, hogy az életnek mindig csupán a naposabb oldalát lássa. Ő a mindig pozitívan gondolkodó, az örök optimista, akit a sok-sok lehangolt, depressziós ember magában könnyelműnek tart, akiről azt gondolják, erről ugyan mindig minden lepereg, a világot mindig rózsaszínben látja.

Vajon születni kell arra, hogy a világot csupán a szép oldaláról lássuk, sőt hogy a gondokból is erőt merítsünk az újrakezdéshez? Valóban igazán napfényes oldal-e az optimisták világa? Hétköznapi példák is bizonyítják, hogy igen.

Ha például gyermekük intőt hoz, a világ igazán beborul, mi meg kiborulunk. Viszont ha megnézzük rosszcsont csemeténk rajzait, felfedezhetjük alkotó fantáziáját, tehetségét, önkifejező erejét, mert ez minden gyerekben ott rejlik – rögvest elmúlik a rosszkedvünk.

Vagy ha… párunk nem lett volna munkanélküli, nem tanult volna meg számítógéppel dolgozni, máig sem juthatott volna ehhez a jobb, jövedelmezőbb munkához.

Látjuk tehát, hogy mindennek van színe és fonákja.

Próbáljuk meg mégis ebben az igazán zűrzavaros világban is a dolgok jó oldalát nézni. Kutatások bizonyítják, hogy az optimista emberek jóval sikeresebbek és boldogabbak. Magabiztosabb a fellépésük is, a mosolygósabb emberek szavai kedvezőbb visszhangra találnak.

A saját jó közérzetükért az optimisták tesznek legtöbbet!

Ha felmérjük helyzetünket – milyen a családunk, a munkánk, jó-e a kapcsolatunk az emberekkel, mit értünk el eddig, és mit szeretnénk – lássuk úgy a dolgokat, hogy sikereinket jobbára magunknak köszönhetjük, mi dolgoztunk meg értük.

Ami pedig nem igazán sikerült? Hát, Istenem, elvégre nekünk sem sikerülhet minden, ne okoljuk állandóan érte magunkat. Hitessük el önmagunkkal, hogy igenis, márpedig mi mindig sikeresek vagyunk!!!