A N Y Á K N A P J A
Az anyák napja egy nap a naptárban. Egy tetszőlegesen kijelölt nap, bármelyik lehetne, vagy akár az év minden napján is ünnepelhetnénk
A kezdeti, a tudat által emléknyomokban sem rögzült első kötődés az édesanya. Akárhogy kutatunk emlékeinkben alig-alig találunk az úgynevezett preverbális (szavak előtti) világból emlékeket az édesanyával való kapcsolatból. Érzések, érzetek azonban maradtak – kötődési mintánk.
A kötődéseink alapvetően meghatározzák életérzésünket, önérzetünket, önbecsülésünket, énerőnket. Egyszóval mindazt az érzelmi bázist, melyre mindennapi hitünket építjük, hogy van célja és értelme erőfeszítéseinknek, céljainknak, tevékenységünknek. Adják azt a biztonságot, hogy érünk valamit, kellünk önmagunknak és másoknak is adni tudunk valami értékeset önmagunkból.
Az édesanya fontossága
Anyák napján nemcsak a konkrét édesanya képe, a vele kapcsolatos emlékek, nemcsak azok a valóban megtörtént események idéződnek fel, amikor tapasztaltuk édesanyánk önfeláldozó, gondos szeretetét. Nemcsak azok a vélt, vagy tényleges csínytevések villannak fel, amikor „visszaéltünk” bizalmával, megbocsátásával. Fel- felvillannak rossz emlékek is, de elnyomjuk magunkban. Elnyomjuk, mert nehezen, vagy egyáltalán nem fér el, nincs helye a lelkünkben az édesanyával kapcsolatban a negatív érzésnek, érzéseknek. Mi is megbocsátunk neki. Elfelejtjük azokat a fájdalmakat, amit akkor éreztünk, amikor „igazságtalan”, türelmetlen, vagy éppen követelőző volt velünk.
A kötődés és a szeretet türelmes. Már a csöpp kisbaba is érzékeli, hogy édesanyja kötődésének kialakulásában neki is szerepe van. Sír, követel, elégedett bűvöli ő is az édesanyját és viszont. Olyan eltéphetetlen szálat alakítanak ki a kezdeti, „édeni” időszakban, melyet nehezen tép szét az idő. A valóság eseményei nehezen, vagy egyáltalán fakítanak, szaggatnak meg.
Minden ember lelkében ott él az az édesanya, akihez úgy kötődhet, úgy szerethet, hogy ez a kötődés és szeretet nem gúzsba köti, hanem épp ellenkezőleg: felszabadítja, bátorítja, útjára engedi.
Az édesanyai szeretet az alapja annak, hogy meg tudjuk szeretni magunkat és majdan másokat – igaz, sohasem lesz és marad olyan kiteljesedett, maradéktalan, mint egykoron édesanyánkkal megélt élményeinkben.
Hozzászólás zárolva.