A nő és a banki átutalás
Minden ott kezdődött, hogy azt a harci feladatot kaptam: utaljak át pénzt a nővéremnek. Persze mondanom se kell, kedvenc bankomhoz nem akármennyi kódot és azonosítót kell megjegyezni, hogy egy ilyen műveletet végre tudjon hajtani az ember. Azért megpróbálkoztam…
Bepötyögöm a sokjegyű azonosítókat. Kettőt. Nem ütöm el. És mi vár a vonal másik végén? Egy kedves, érces női hang közli: Sajnáljuk, mivel bankkártyáját 24 órára letiltottuk, telefonon sem tudja intézni banki ügyeit. Viszonthallásra. ÉS LERAKTÁK!
Másnap bementem a bankba, egy másik, hasonlóan birkatürelmű hölgy készségesen feloldotta a kártyámat, s arcizma sem rándult, amikor idegességemben a pinkódomat is rosszul ütöttem be.
Van még mit gyakorolni, be kell látni.
Azzal vigasztal mindenki, hogy nálamnál nagyobb emberek is hibáznak, nálamnál jóval nagyobbakat.
A pénz amúgy megérkezett, köszöni szépen, hagyományos átutalással. Várok én még az Internettel…
Hozzászólás zárolva.