A peca és a groteszk
Az Ateliers Pro Arts, röviden A.P.A.! Galériában október 17-ig szemet gyönyörködtető peca kalandoknak és groteszk, ironikus-szatirikus humorral megfogalmazott, kifordított világképeknek lehetünk szemtanúi Dolnik Miklós és Szabó E. Tamás képzőművészek jóvoltából.
Az A.P.A.! Galériába akár kiállítástól függetlenül is érdemes ellátogatni. A Horánszky utca 5. szám alatt kialakított kétszintes tér mintapéldája annak, hogy hogyan lehet ötvözni egy régi, „lepattant” épületet egy modernnel. Erre a legújabb és egyben leglátványosabb példa a Tűzraktár, mivel itt nemcsak egy épület részletet hagytak meg, hanem egy egész kiszuperált raktárt.
Az A.P.A.! esetében mindössze egy régi kémény mered a belső udvaron a magasba, de ez az egy elem annyira meghatározza a galéria összképét, hogy mára szimbólumává vált.
Ha besétáltunk a főbejáraton, és összebarátkoztunk a térnek ezzel a kissé eklektikus hatásával, akkor irány fel a lépcsőn, hogy becsöngessünk az első emeleti irodába. Ez délután kettő előtt nélkülözhetetlen, ha be akarunk jutni a tényleges kiállító térbe.
Ha ezzel is megvolnánk, és magunkra hagytak minket a kéttermes galériában, akkor kezdődhet a bámészkodás. Most, október 17-ig két magyar alkotó művein legeltethetjük a szemünket: Dolnik Miklós grafikáin és Szabó E. Tamás olajfestményein.
Ez utóbbiak különösen a társadalomnak azt a piciny szeletét fogják ámulatba ejteni, akik egyszerre megrögzött hódolói a festőművészetnek és a horgászatnak. Szabó ugyanis halakat fest, többnyire amint épp haláltusájukat vívják egy pecabot végén. A képek befogadásához azonban nem szükséges rendelkezni ennek az ősi hobbinak a mélyreható ismereteivel: a halak típusától és az épp adott horgászművelettől függetlenül bontakozik ki szemünk előtt a művész már-már fotónaturalista stílusa.
Ez a naturalisztikusság igazából csak a képek aprólékos kidolgozásában mutatkozik meg (itt köszön vissza a festő restaurátor múltja), de az objektív ábrázolást végül feladja a színjáték kedvéért. A vizet a kék számtalan árnyalatával festi meg, akárcsak az ezüst és a szürke ezernyi változatában pompázó halakat. Képeit nézve a fotónaturalista ábrázolás és az impresszionizmus összekapcsolódásából születő feloldhatatlannak tűnő ellentét jutott eszembe. Szabó ezt a két stílust fogja egybe festményein, ami kellemes perceket szerez a néző látóközpontjának.
Hozzászólás zárolva.