A pöttöm is netezik? Vigyázz, veszélyes lehet!
Hazánkban és a fejlettebb európai országokban évről évre egyre több kisgyermek internetezik, ez világosan kiderül az LSE által az egyes EU-országokban elvégzett kutatásokból. A kicsik ugyanakkor ritkán találkoznak potenciálisan veszélyes tartalmakkal – ez inkább a fiatal kamaszokra jellemző.
„A kockázatos tevékenységekkel kapcsolatos tapasztalatok a korral egyértelműen nőnek – a fordulópont 14 és 15 éves kor között van, amikor hirtelen megnövekszik az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők aránya” – írja Ságvári Bence a magyar gyerekeket vizsgáló, „Az EU Kids Online magyarországi kutatásáról” címmel publikált elemzésben. Az adatokból kiderül, hogy a legfiatalabbak általában – tapasztalatlanságuk és a komoly szülői felügyelet miatt – jellemzően nem találkoznak potenciálisan ártalmas tartalmakkal. Ahogyan azonban nagyobbak lesznek, a felügyelet csökken, a tapasztalat nő, és a kíváncsi gyerekek egyre több tartalommal találkoznak, amelyek között egyre több az ártalmas jellegű – mondta Solt Ádám, az internetet.hu távközlési összehasonlító portál szakértője.
„Általánosságban a gyerekek 10%-a számolt be olyan rossz tapasztalatokról, amik internetezés közben érték őket. […] A zaklatás esetében a legnagyobb az arány (72%), amit sokkal kisebb számban követ a szexuális tartalmú képekkel, videókkal való találkozás (30%) és a szexuális jellegű üzenetekkel, cselekvésekkel kapcsolatos tapasztalat (29%). Legkisebb arányban az online ismeretségekkel való offline találkozók végződtek rosszul (9%)” – olvasható a kutatásban.
Az is kiderült, hogy a magyar iskolások kétharmada netezik az iskolából, csaknem ugyanennyien közös otthoni számítógépről, 38 százalékuk pedig a saját szobájából – ezek Európában igen alacsony arányoknak számítanak. A netezést általában 9 éves korban kezdik, és a számok azt mutatják, hogy az egymást követő korosztályok egyre korábban kezdik online életüket. A magyar gyerekek általában nem érzik úgy, hogy az internetezés, amivel átlagosan napi 85 percet töltenek el, időt venne el a családjuktól vagy a barátoktól. Negatív tapasztalatokról, például netezés miatti kialvatlanságról csak 8 százalékuk számolt be. Netezés közben egyébként nagyrészt videókat néznek (76%), házi feladatot készítnek (73%), közösségi oldalakat használnak (72) és csetelnek (61%), online játékokkal tízből hatan múlatják idejüket. Kicsi az aránya viszont azoknak, akik blogolnak (5%).
A biztonságot tekintve az értékek nem tökéletesek. A gyerekek kétharmadának van nyilvános profilja valamilyen közösségi oldalon, de csak a felük rendelkezik az internet biztonságos használatához szükséges ismertekkel (nem kívánt személyek letiltása, személyes adatok védelme stb.). Ugyanakkor csak minden ötödik alkalmaz szigorú biztonsági beállításokat.
Azon gyermekek aránya, akik arról számoltak be, hogy zaklatták már őket online az adatfelvételt megelőző évben, 11 százalék volt, ami megfelel az európai átlagnak. Szexuális tartalmakkal a 9–16 évesek 16 százaléka találkozott, szexuális témájú üzeneteket pedig százból heten kaptak. Ez gyakoribb a 15-16 éves, mint a 11–14 éves korosztály körében, az arány közel kétszer akkora az idősebbeknél. Az európai átlaghoz képest azonban a sexting (szexuális tartalmú szöveges üzenetek váltása) nem mondható elterjedtnek. Olyan személlyel, akit online ismertek meg, 7 százalékuk találkozott már offline is, ez is jóval gyakoribb ugyanakkor az idősebbeknél. 84 százalék ugyanakkor egyáltalán nem találkozott potenciálisan káros tartalmakkal. Egyszerre több kockázati tényező csak a vizsgált gyerekek 0,5 százalékánál jelent meg.
A szülőknek is lenne még hová fejlődniük – több mint negyedük egyáltalán nem használja az internetet, és a használók harmada is tapasztalatlannak, bizonytalannak vallja magát. Ugyanakkor háromnegyedük beszél arról gyermekével, hogy mire használja az internetet, és viszonylag elterjedt a közös netezés, a gyermekeknek való segítés is. A fiatal gyermekek általánosságban több szülői támogatást kapnak ilyen téren, ami nem meglepő, hiszen az idősebbek igyekeznek kibújni a szülői kontroll alól.
Az is gondot jelent, hogy a fiatalok sok esetben alaposabb számítógépes ismeretekkel rendelkeznek, tapasztaltabbak, mint szüleik, így internetes tevékenységüket is könnyűszerrel el tudják rejteni. Így tehát nem elegendő utólag ellenőrizni az online látogatott oldalakat – mégis, ez az egyik leghatásosabb módszer. Sokat segíthet az is, ha a gyerekeknek a szülők ismerősei a közösségi oldalakon, így ellenőrizni tudják online tevékenységüket, hogy kikkel barátkoznak, hogyan kommunikálnak online.
Egy Vaskúti Gergely pszichológus által 2011-ben elvégzett kutatás során az derült ki 92 óvodáskorú (3 és 6 év közötti) gyermek vizsgálata során, hogy a fiatalok egyre inkább a magányos, szülői kontroll nélküli médiafogyasztás felé fordulnak. Ennek ellenére a gyerekek többnyire nem találkoznak káros vagy veszélyeztető jellegű tartalmakkal, leginkább különféle játékokkal és rajzprogramokkal foglalkoznak, ezek elérési útját ismerik, és attól ritkán térnek el. Az internetezés maga ugyanakkor nem gyakori ebben a korosztályban, elsősorban a szülői tilalom és a hiányzó felhasználói ismeretek miatt. A különféle vizsgálatok eredményeiből összességében az olvasható ki, hogy magának az internetezésnek számos pozitív, készségfejlesztő hatása is van, megismerteti a gyerekeket a digitális technológiákkal, fejleszti felhasználói ismereteiket, gyarapítja tudásukat. Ahogyan azonban idősebbek és önállóbbak lesznek, a szülői felügyelet pedig gyengül, egyre inkább ki vannak téve a káros tartalmaknak.
Az egyetlen komolyabb probléma a szülők alacsony tudásszintje. Ők ugyanis nem csak felhasználói készségeknek vannak híján nagy számban, de sokszor arról sincs tudomásuk, milyen kockázatokkal szembesülhetnek gyermekeik az interneten keresztül. Ezt viszont némileg ellensúlyozza, hogy a pedagógusok jellemzően jobban felkészültek és képesek pótolni a szülői részről hiányzó útmutatást és felügyeletet – tudósított az internetet.hu portál.
Hozzászólás zárolva.